Ki fogja ezt a rengeteg homokot egyszer végre felseperni? (Eötvös utca)

Elképzelhető, hogy valójában gondosságról van szó, és azért van töménytelen homok, esőben pedig sár az úttestek és járdák találkozásainál az Eötvös utcában végig, de főleg a Podmaniczky felé eső végén, hogy a kutyák természetesebb közegben végezhessék a nagydolgukat? A képen látható rengeteg homok és sár a járdákról lelépve, az úttest szélénél ui. a kutyáknak való, nem azoknak az embereknek, akik itt gyalogosan járnak. Nem lehetne az önkormányzatnak 20 évben legalább egyszer alaposan, seprűvel, mindenütt felsepertetni?

A mi világvárosi virágtartóink és növényeink (Jókai tér)

A virágtartók is siralmas látványt nyújtanak ebben a városban. Virág sehol nincs általában bennük. De a pesti szemetelő bunkó telitömködi mocsokkal. A virágot úgyis vagy ellopnák, vagy a vizelettől, a fekáliától és a csikktől kipusztulna, ez a tapasztalat. Viszont a mocsoknak, mivel szemetestartályok nem nagyon vannak, remekül megfelelnek ezek a másra termett kőtartályok. A pesti mocsokkedvelőket nem zavarja ez a látvány. Meg se látják már. Talán azt se tudják, mire is jó az a nagy kőből való izé... A négy első kép a Jókai tér szélén, egy szállodával és egy színházzal közvetlen szemben virít, a nagy homobucka a térnek a Jókai utca felőli oldalán, a hatszögű fa virágtartó a Jókai utca felé menve a körúton, egy terasz közvetlen szomszédságában található.

Az Operaház mellett tovább (Hajós utca)

A Hajós utca hangulatos helyekkel van teli az Operához közelebb eső részén. Egymást követik a teraszos, kiülős helyek. A rövid utcácska a Bajcsyig nyúlik. Három kisebb belvárosi utca szeli át: az Ó utca, a Zichy Jenő utca és a Dessewffy. Nézzük meg, hogyan is néz kis két lépéssel távolabb a turistáknak szánt kirakattól, a második keresztutca után.

Szokásos mellékutcai pincelejáró

A horror: a kutyaszaros-csikkes világörökség (Andrássy út)

Az Andrássy út középső szakasza az Oktogontól a Köröndig egy nagy kutyafuttató, kutyasétáltató, kutyák kakáltatására szolgáló, homokos, dzsuvás, ürülékkel és csikkel teli, itt-ott fűcsimbókokkal tűzdelt gusztustalan rondasággá rohadt - szakavatott kezek és fejek nyomán. A mi "világvárosi" világörökségünk... Ennek a világörökségnek az ilyen mérvű lerohasztása vérlázító, szégyenteljes.

Andrássy úti fa száradó kutyaszarral

Honnan ez a gyomorforgató bűz? 

Sok kicsi sokra megy, összeadódik. Süssön rá a nap, essen rá eső... büdös. A fertelmes bűz a pesti belvárosi mellékutcákon innen, ezekről a takarítatlan, mocskos, elhanyagolt helyekről jön:

Hol menjek át a másik oldalra?

Az autók a járdáinkon parkolnak. Vagy széltében, vagy hosszában. Nekünk, gyalogosoknak az autók közötti szűk helyeken kell átmennünk, ha át akarunk kelni egyik járdáról a másikra. A kutyások viszont az autók között ültetik le szarni a kutyáikat, bár sok van, amelyik a járdán teszi ugyanezt. A "szabad" átkeléseknél tehát jól meg kell fontolni, hogy feltétlenül át akarunk-e menni a túlsó oldalra. Mert fekália, kaka, ürülék (porladt vagy friss, formázott vagy folyós) akadhat az utunkba. Ott van még a kifolyt olajos benzin, a sok csikk, és a rengeteg homok; a régi építkezéseket és tatarozásokat, illetve a több évtizedes takarítások hiányát jelző por-homok-dzsuva. A járdán sem szeretek a friss csorgásokba belelépni, de, noha nagyon ügyes vagyok, még nem tudok repülni. Talán ha igénytelen, a mocskot és bűzt szerető, azt elnéző, sőt, abban boldogan tocsogó, ellene semmit nem tevő pesti prolivá válnék... De az genetikailag nem megy...

Homok minden járdaszegélynél a mellékutcákban

A mellékutcákban tényleg leromboltak és felépítettek emeletes házakat, kitataroztak nem egy bérpalotát úgy, hogy soha, de soha nem takarították el az építkezések okozta koszt. Soha a háztakarító vagy az autók között néha matató közmunkás nem seperte tisztességesen össze a hatalmas, porzó építkezések maradékait. A terézvárosi mellékutcákon, a Csengeryn, Aradin, Vörösmartyn, Eötvösön, Szondin, Rózsa utcán, Szív utcán és a Szinyein ez jól látható. Soha locsolókocsi végig nem ment ezeken egy-egy nagy ház felépítése, lerombolása vagy kitatarozása, emeletráépítése után. 

Hol menjen át undor nélkül a gyalogos egyik oldalról a másikra szandálban? Egy kis ízelítő következik a homokból. Ki fogja ezt valaha is elseperni? Ki fogja ezt valaha is fellocsolni, ha nem jön többet ide forgatni Bruce Willis?

Homok, piszok és igénytelenség mindenütt. Tudja valaki, mire jó a seprű?

Ezeknek a pesti házfalaknak a tövei, a járdák és az úttestek találkozásinál, ott, ahol rendszerint az autók parkolnak, a járdák, az üzletek bejáratai (sem a körúton, vagy a kevésbé forgalmas belvárosi utcákban) SEPRŰT az utóbbi években nem láttak. Nehéz is lenne a dzsuvát (régi építkezések sittjének és építkezési anyagainak a homokmaradékai) kiseperni a parkoló autók alól. A homokot majd elviszi a szél, a porrá rohadt régi, őszi száraz falevelet is elfújja valahová a nyár folyamán, és egy töredék a mocsokból belemosódik talán a csatornákba, ha kellően nagy zápor és zivatar lesz...

Andrássy úti járda az Oktogonnál

Kockakő és fekália

A kockaköveket azért szerethetik előszeretettel alkalmazni a város építői és vezetői, mert az a legolcsóbb. Az össze-vissza méretű, vacak, bokaficamító kockakő nagyon divatos, az Andrássy úti elegáns, régi cukrászda előtt ugyanúgy alkalmazzák, mint a Vörösmarty téren (a szobor körüli részen), vagy a Mária utcában. A járdán is és az úttesten is ronda látványt nyújt, amikor a kockák közé beékelődik, a réseket eltömi a por, mocsok, homok, csikk, a dzsuva, vagy a kutyagumi, fekália. A fekália, mint valami rugalmas tömítőanyag, úgy bújik és tapad meg a kockakövek közötti hézagokban. Jól beletapad. A Mária utca csendes utca, a körúttal párhuzamosan fut. A képek a Bródy Sándor utca (itt van a Magyar Rádió) és a Baross utca közötti szakaszon készültek.

Kertész utca (a Fészektől a Rákóczi út felé)

Ez is a körúttal párhuzamos utca. Ebben található a Fészek Klub. Elindul az ember a napsütéses utcán, és húgy után húgy, csorgás és por, homok, piszok, szemét, illetve fekália. Érdekes módon, itt kevesebb volt az utóbbiból, mint más, hasonlóan a körúttal első párhuzamos utcákban. Utálok nyáron szandált hordani, mert ilyen utcákon járok, ilyen járdaszéleknél kell átkelnem a túlsó oldalra, ilyen homokot és port, vagy szétporladt kutyaszart fúj a langyos nyári szellő a lábamra... 

Vizelet, pisi, húgy mindenütt a belvárosi utcákban

Dob utca

A körútról befordulva, az egyik oldalon egy szép, új szálloda, pár lépésnyire ettől a híres Fészek Klub, a másikon irodák, üzletek, a sarkon túl, a Kertész utcában a NAV helyi kirendeltsége, a közelben a Zeneakadémia. A kirakatok alatti pinceablakok, illetve az oda elhelyezett kő virágtartók ezt a látványt tárják az ember elé.

A rács lelopva, szeméttel teli pinceablak a világvárosban

Oktogon (MTA, Batthyány-palota pinceablakai és utcai dzsuva)

Budapest belvárosában, a világörökség Andrássy út és a Nagykörút találkozásánál, az Oktogonon áll a Palazzo Strozzi (Firenze) kisebb hasonmása. Hauszmann Alajos építette a Batthyány család számára. Ebben a palotában található többek között a VI. kerületi Házasságkötő Terem, az MTA Irodalomtudományi Intézet Illyés Gyula Archívuma, a Magyar Tudományos Akadémia Pszichiátriai Művészeti Gyűjteménye, a Magyar Pszichológiai Társaság és más, hasonló intézmények. A pinceablakok persze itt is mocskot rejtenek, mint a városban minden kis szeglet, rés, vájat, nyílás, pinceablak, szuterén lejárati lépcső stb. Ezt itt bizonyára évtizedek óta nem takarították; sem a tulajdonosnak, sem a bérlőknek, sem senkinek nem veri ki a szemét. Észre sem veszik.

Itt szeret az ünneplőbe öltözött násznép várakozni?

Tócsák a pesti utcákon, járdákon

Már többször gondoltam, hogy szakképzett idegenvezetőként (nem ebből éltem, de ilyen képesítésem is van) olyan városnézést fogok szervezni, ahol akár a magyaroknak, akár a kíváncsi külföldieknek megmutatom világvárosunk belső, szó szerinti mocskos titkait. Kutyaszaros és orrfacsaróan büdös, szemetes utcákat szeretnék elborzasztásként svájci vagy német látogatóknak mutogatni. De azon, amit én mutatnék, bármelyik homokbuckáról érkezett vendég is, nem csupán a muskátlis tisztasághoz és rendhez szokott svájci döbbenne meg. Egy kis valóságot látnának a vendégeim Európából, innen, a posztkommunista-vadkapitalista szabad rabláson is túljutott, EU-s Magyarországnak (a liberális szemlélettel) szétrohasztott világvárosából.

Kertész utca

Fák, védőrácsok, csikkek (Nagykörút, Podmaniczky utca)

Budapesten egyes kerületekben, a pestiekben szinte alig vannak fák, ligetek, terek, zöld. Van sok olyan utca, ahol egyáltalán nincsenek fák. A körúton és más főbb utcákban, pl. a világörökség Andrássy úton, a Podmaniczky utcában pár méterenként vannak fák. Ezek a fák a járdákon U-alakú, a betonba vágott földben állnak, s védőrácsot helyeztek köréjük el. Régen, nagyon régen. A súlyos vasrácsokat az elmúlt évtizedekben, a szabad rablás idején lelopkodták. Van olyan fa, amelyiket egészen, van olyan, amelyiket csak félig fosztottak meg a fémtolvajok a szép vasrácsoktól. Pótlásukra, helyrehozatalukra, cseréjükre, csakúgy, mint bárminek, ami szétrohad, eltűnik, elromlik, leesik stb. a városban - nincsen remény.

Minden fa ilyen a Körúton végig

Rések, repedések világvárosi utakon (Rákóczi út a Blahánál)
 

A Rákóczi út a város egyik nagy szégyene. Több is van Budapesten, de ez, amivé ez a sokkal jobb sorsra érdemes és sokkalta szebb napokat látott út vált, igazán siralmas és felháborító. A Keletitől a Blaha Lujza térig: maga az iszonyat. Egy autópálya az egész út. Az üzletek bezártak, lepusztultak, lepukkadt az egész, láncolatként rohadt itt le egymás után minden. A gyalogos vagy repüljön, vagy gyalogoljon, ahogy a neve is mondja, mert zebra alig van. Sikerült a terv: ma már nincs is miért idejönni, és egyik oldalról a másikra menni. Se régi nagy gyógyszertár, se elegáns üzletek, se cukrászda vagy bármi…  

Ez folytatódik, de jóval enyhébben az Astoriáig, s utána megint lehet villogni: egy szeletke európainak és civilizáltnak tűnő városrészt mutogatni a turistáknak.

Csikkek és dzsuva (belvárosi mellékutca és a Baross utca)

A budapestiek valójában szeretik a rendet és a tisztaságot. Nem szemetelnek szívesen a nyílt utcára. Szeretik a mocskot inkább a szem elől kissé elrejteni. Eldobálják hezitálás nélkül a szemetet, a csikket, a papírdarabokat; eldobálnak mindent. De ha lehet, akkor inkább elrejtik, hogy mégse látszódjék annyira. Ezért aztán a városban a pincék előtti lejárati lépcsők, a pinceablakok előtti (többnyire rácsos) részek, a falakon tátongó rések, a zugok, a repedések, a vájatok, a kis üregek, mélyedések, a virágládák, a virágnak való kőből lévő kádak, a fiatal fácskák fa dézsái stb. teli vannak csikkel, szeméttel. Néhány sokkoló élményemet örökítettem a képeken meg.

Eötvös utca

A mindent elöntő húgy (Lovag utca)

A kutyapisi is büdös, az ember vizelete is. Utóbbi förtelmes, ha rásüt a nap. A belvárosi utcák mind sok-sok  hektoliternyi, főleg kutyahúgytól áztatottak. Naponta locsolódnak újra és újra. A kutyulik mindenütt jeleket hagynak, és mindenüvé pisilnek, pisilnek, pisilnek, a gazdik nagy örömére. Házak falaira, parkoló autók kerekeire. Ezt gyakorlatilag senki nem takarítja le a járdákról és az úttestről. A bérházak takarítói már évtizedek óta nem nagyon slagoznak sem az udvarokban, sem a házak előtti járdákon. Az önkormányzatok néha lespriccolják a járdákat, de nagyon óvatosan, nagyon kevés vízzel, és nagyon ügyelve a járdákon parkoló autókra, nehogy bántódásuk essen. Nehogy rájuk fröccsenjen egy kis víz, mert még megharagudnak a tulajdonosaik.