Terézvárosi kiadó/eladó/pusztuló

Itt mintha nem szárnyalnának az amúgy, tudjuk, szárnyaló kisvállalkozások. Se kisipar, se semmi. A régi műhelyek megszűntek. A nádfonó, a fogtechnikus, a gumi-vulkanizáló és a többiek már a múlté. A volt műhelyek gondozatlan állapotban adódnak át az enyészetnek. Hiába próbálkozik olykor az önkormányzat a pincék, szuterének és utcai kis helyiségek ki- vagy eladásával, ezek, azt hiszem, valójában sikertelen kísérletek. Ezek az üresen koszosodó és pusztuló helyek, akárcsak nagyobb társaik, a szellemházakként, szellempalotákként lepusztuló olyan épületek, mint a Belettintézet, azaz a Drechsler-palota, a volt BM Kórház, a Szabolcs utcai (Vágány utcánál lévő)  kórház, az Andrássy úti Lukács Cukrászda, az Andrássy úton a volt MÁV-székház hatalmas palotája, a Podmaniczky utca 45. címen található, a Kádár-korban BM-ház, eredetileg szabadkőműves páholyház – leginkább dühöt ébresztenek bennem. (Az OPNI-t, azaz a Lipótmezőt nem is említem.) Íme, néhány a megszűnt, bezárt, halódó, szüneteltetett, becsődölt kisvállalkozások közül. A régi iparosok kihaltak. Utánpótlás nincs, vagy alig van.

Terézvárosi kapuk

A Podmaniczky utca - Andrássy út közötti belső terézvárosi rész kapui a régi gloire és grandeur maradványai. Jól szemléltetik a régi dicsőséget, értékrendet; a kort, amelyben a részletek kidolgozására is adtak. A kapu, amely elválaszt a külvilágtól, a kapu, amelyen át az otthonainkba térünk, míves és szép kell, hogy legyen. Ezt mutatjuk ui. a külvilágnak, ez az első impresszió forrása, amit a látogató az egész házról kap, minket pedig ez vezet "haza". Ezek a kapuk ennek a szellemiségnek, és persze a hajdani iparosmesterek munkáinak is szép emléket állítanak. Nem is tudom, bizonyára vannak ma is olyan asztalos mesterek, akik szakszerűen rendbe tudnák hozni ezeket a kapukat.

Terézvárosi meglepetések

És akkor az ember felfelé néz, felfelé tekint, bemegy nyitott kapukon… és elámul. És többnyire csak sajnálkozik, hogy mennyi szépség mellett mennek el bambán a többiek, sokan rongálják, elcsúfítják, nem becsülik (!), vandál módon, vagy pénztelenség miatt hagyják lepusztulni. Íme, kis ízelítő:

Terézvárosi házak a belső utcákban

Terézváros belső, nem a kiemelt, repi, világörökségi részhez tartozó, hanem a végsőkig leamortizált belső utcák házai is mindig lenyűgöztek. Szemlélem őket több évtizede; sok helyen nincs pozitív változás, csak lassú rohadás. A kilencvenes években tulajdonossá váló kerületi lakosok többségének soha nem volt és nem lesz pénze arra, hogy a társasházi tulajdonban lévő épületeket renoválják, s régi, tündöklő fényüket visszaadják. Az ember végigmegy a belső, kis utcákon, és: málladozó falak, mocskos pincelejárók, kosz, rozsda, törött üvegablakok, eladásra kínált hajdani üzletek és műhelyek.