2012. augusztus 8.

Csőlátás és hirdetés, szlalomozó biciklisek. A körúti és belvárosi járdák

Most nem a koszról. Mert más is van ám, ami élhetetlenné teszi a nagyvárost. Az üzletek, étkezdék, fagylaltozók stb. tulajdonosai/vezetői azt hiszik, hogy mindenki, aki Budapesten a járdákon gyalogosként közlekedik, az vagy csőlátó, vagy szemellenzőt hord, s így a látótere maximum fél méteres sávot képes felölelni. Ami azon kívül esik, azt nem láthatja. Ha valamit nekik akarunk tehát hirdetni, azt az orruk elé kell tenni, hogy belebotoljanak, mert máskülönben nem veszik észre. Ezt gondolják. Így jött létre az a borzasztó szokás, hogy mindenféle álló táblákat helyeznek ki a járda közepére. A széles járdákon (pl. a Nyugati és az Oktogon között) sokszor szinte libasorban haladhat a gyalogos, meg cikk-cakkban. A másik iszonyatos pesti "vicc", hogy a járdákon szemérmetlenül biciklizők közül sokan, túl sokan (!) eme táblák és a gyalogosok (gyalogbábu) között "fejlesztik" a szlalomozó tudásukat.

Keskeny járdán (Aradi u.), ahol 2 ember alig fér el egymás mellett

Már a Nyugati pályaudvaron is nyugodtan bicikliznek. Én nem szeretem a járdán való biciklizés divatját. Én a sarokról vagy az üzletből úgy akarok (ki)lépni, hogy ne kelljen óvatosan kilesnem előtte, hogy nem jön-e biciklis, nem üt-e el.


Most nincs a hétköznapi gyalogos tömeg

A turisták elnézik. Én, sokszor szatyrokkal a kezemben, itt élve - nem!


A pofátlanság és agresszivitás. Ilyen keskeny járdán egymás

után két tapló biciklis is utat vág magának...


Még nem egészen középen, de majdnem...

Hétköznapi tömeg nélkül.
 

Nem elég a terasz, az oldalán a hirdetés, tábla is kell - kerülgetni


Nagykörúti járdai kirakat...

Évek óta ilyen ez a Művész mozi közelében

Világvárosi főutca hirdető kirakata