Az Andrássy úti műfű szőnyeg

Az Andrássyn készül valami az Oktogonnál. Ha nincs rendes, igazi pázsit és növényzet, akkor valakik szerint (az Andrássy út fővárosi és nem kerületi szint) műfűvel kell letakarni, elfedni a rondaságot. Legalábbis tesznek egy próbát. Ők úgy gondolják, hogy ez a mű izé épségben megmarad majd, az igazi fűvel ellentétben. Szerintük a harsány zöld színű, szintetikus, műanyagból készült fű a megoldás. Erre bizonyára nem fognak majd a kutyások piszkítani, mert ha meglátják, egyből civilizált kultúremberré válnak, s a kutyáik emésztése is megszűnik. A csikkeket se dobálják majd a csikkdobáló bunkók ide. A biciklisek, akik eluralták a járdaszigetet mindkét irányban biciklizve, nem fognak ráhajtani, amikor a gyalogosokat kerülgetik. 

A Szent István körúti két meglepetés

Ez az egyik legszebb körúti szakasz: a Nyugatitól a Margit hídig. Szép bérpaloták, középen a Vígszínház, szemben vele patinás cukrászda, a híd felé balra, a Parlament irányában az antikváriusok utcája, jobbra a Lipótváros. Péktől - ruhaüzleten és 100 Ft-os bolton át - egyedi illatszerboltig, vagy a német kétbetűs háztartási/illatszerig van itt mindkét oldalon mindenféle üzlet, bolt, és persze enni is lehet ám - nem egy helyen. Pár éve szépen megcsinálták a Lipótváros felé vezető Hollán Ernő utca itteni részét: kikövezték, sétáló és leülős kis teret alakítottak ki padokkal, bokrokkal, vízcsobogással. Az amúgy szép kis medencénél az ázott papírzsebkendők és dzsuva látványa bizonyára csakis nekem szúrt szemet. A színházzal szemben van egy vendéglátóipari hely. Az is csak nekem tűnt fel, ami ott látható. Mintha "felhajtódott volna a szőnyeg", amely alá a mocskot szokás itt sokfelé seperni, s így be lehet látni...

A körúti akadályok és biciklisek 2.

Az Oktogon és Nyugati tér közötti szakaszon mindkét oldalon, ez valahogy így alakult, rengeteg étkező hely van. Mindenki "teraszokat" csinált a járdákon, és táblákkal is hirdeti önmagát. A gyalogosok sok helyen libasorban haladhatnak, és jönnek, jönnek az egyre agresszívebb biciklisek. Ezek közül a megtermett férfiak és nők közül, akik "halált megvető bátorsággal és elszántsággal" valósítják meg a budapesti biciklis forradalmat (!), az a kedvencem, amelyik gázálarcban, vagy biciklis cicanadrágban teker a gyalogosok, járókelők között a járdákon. Kell az a feszülős naci, hogy suhanhasson... A gázálarc is (a nagy bukósisakkal), hiszen, tudjuk, szmogos-büdös a pesti levegő. Szeretem, amikor bevásárló szatyrokkal a kezemben kell utat engednem: egyszerűen az erőfölény alapján kénytelen vagyok félrehúzódni a pimasz, hozzám képest nagy és veszélyes biciklis elől. Ő ui. az erősebb - itt, a járdán...

Ők - a többséggel ellentétben - miért tudják, hogy hol a helyük?

A fémtolvajlás ronda nyomai. Hársfa utca a Royal szálló mögött

Ez az egész szakasz gyakorlatilag a körúti Royal szálló hátsó része. A Dob utcai sarkon van egy nagy posta, valami fontos hivatal (itt volt a régi Közlekedési Hírközlési és Vízügyi Minisztérium, aztán az Informatikai és Hírközlési Minisztérium) székházának a földszintjén. Amikor hosszú évek után megcsinálták a szállót, takaros, tiszta, a hátsó bejárathoz is méltóan gondozott utcácska benyomását keltette a Hársfa utcának ez a része. Most sem koszos. A keskeny kis járdát végig csinos oszlopok választották el az úttesttől. Nos, ezek, pedig jó sok volt, már alig találhatók meg. Először a felső gömb leválasztása történik, aztán a döntögetés, aztán a csavarozás, a feszegetés, és végül mehet a cucc a vastelepre. A csonk marad, a látvány a pesti magyar valóságot tükrözi: ami itt fémből van, és nem strázsál mellette valaki őrizni, annak az ócskavas-bizniszben a helye. Elvégre a szegény megélhetési bűnözőkkel és a nyerészkedő milliárdosokkal mi is lenne.

Csőlátás és hirdetés, szlalomozó biciklisek. A körúti és belvárosi járdák

Most nem a koszról. Mert más is van ám, ami élhetetlenné teszi a nagyvárost. Az üzletek, étkezdék, fagylaltozók stb. tulajdonosai/vezetői azt hiszik, hogy mindenki, aki Budapesten a járdákon gyalogosként közlekedik, az vagy csőlátó, vagy szemellenzőt hord, s így a látótere maximum fél méteres sávot képes felölelni. Ami azon kívül esik, azt nem láthatja. Ha valamit nekik akarunk tehát hirdetni, azt az orruk elé kell tenni, hogy belebotoljanak, mert máskülönben nem veszik észre. Ezt gondolják. Így jött létre az a borzasztó szokás, hogy mindenféle álló táblákat helyeznek ki a járda közepére. A széles járdákon (pl. a Nyugati és az Oktogon között) sokszor szinte libasorban haladhat a gyalogos, meg cikk-cakkban. A másik iszonyatos pesti "vicc", hogy a járdákon szemérmetlenül biciklizők közül sokan, túl sokan (!) eme táblák és a gyalogosok (gyalogbábu) között "fejlesztik" a szlalomozó tudásukat.

Keskeny járdán (Aradi u.), ahol 2 ember alig fér el egymás mellett