Szellemházak, üres boltok. Ami a világvárosi "kirakaton" túl van

Ez is olyan téma, amit mások nem egy alkalommal bemutattak. Az üres, elhagyott boltok lepukkant kirakatai, a nagy, üresen álló irodaházak, az eladásra váró ingatlanok. A lepusztulás tetten érhető, nyomon követhető, letapintható folyamata. Én nap mint nap látom ezeket a házakat, portálokat; szinte hozzánőttek a városról, vagy legalábbis a közvetlen lakókörnyezetemhez tartozó részekről kialakult és beivódott városképemhez. Én ui. nem csupán a főútvonalakon közlekedek, hanem a kis, belső utcákon is. Az emberek többsége rohan, és sokan észre sem veszik ezeket a taszító, kifejezetten ronda látványokat, a legtöbben el sem jutnak a főútvonalaktól pár méternyire lévő utcákba, utcaszakaszokba, és az is igaz, hogy annyira alacsony szinten van már a szépérzékük, hogy sokuknak egy-két trágyadomb is megtenné, mint fővárosi környezet.

A körúti földtúrás

Városjáró megelőzött. Hogy ő hol lakik, nem tudom, de én ebben a dzsumbujban, itt, a körúthoz közel. A mindennapos vásárlásainkat itt, a körúton végezzük az Oktogon (esetleg a Király utca) és a Nyugati között. Nos, meg lehetne ezt a földtúrásos építkezést úgy is csinálni, hogy tekintetbe veszik az embereket, akik itt élnek. És kijelölhetnének az út mentén, elkerítve egy kis ösvényt (a képen csillaggal jelölve), ahol most, az építkezések idejére nem az autók parkolnának. Így botladozás, folytonos kerülgetés és a por nyelése nélkül közlekedhetnének az emberek ezen az elkerített részen. Egyenes vonalban! Ha a vezető emberek, a vezérembereink tekintettel lennének embertársaikra, akkor ez a fantasztikus, zseniális ötlet még eszükbe is juthatna. De ekkora empátiát, ekkora odafigyelést, ekkora ötletgazdagságot hogyan is várhatnánk el mi, alattvalók a szép, épülő világvárosunkban? Főleg mi, gyalogosok: az autósokhoz képest harmadrendű adófizető állampolgárok, szavazópolgárok, adóalanyok. Kavics, homok, bucka, sár, törmelék, por, por, por, szél. A nélkülözhetetlen, ám most központilag, intézményesen túlzásba vitt   m o c s o k.