Az igénytelenségről

Ha az én üzletem előtt lenne ez a sok szöszmösz, mert a közelemben olyan fák lennének, amelyek így szöszmöszölnek, én fognék egy seprűt, talán a korona se esne le a fejemről, és egy-két hussantással, egy-két perc alatt eltüntetném a dzsuvát a munkahelyem vagy a tulajdonom elől. Még egy kis vizet is kilocsolnék. Olyan mérhetetlen igénytelenség uralkodott el a nemtörődöm szellemiséggel együtt, hogy a Kádár-kori proletárok közelebb álltak igényesség szempontjából a főúrakhoz, mint ezekhez a szutykot szerető, igénytelen, csőlátó, vadkapitalista önzésen, álliberális szabadosságon, posztkommunista hazugságokon szocializálódott utódokhoz.

A Nyugati tér kő/beton és fa virágládái és a hajléktalanok közötti összefüggés

A régi, híres Skála Metró Áruház épülete (a Nyugati téren, a pályaudvarral szemben) egy rossz emlékű, bezárt mulatóhelynek, egy kínai tulajdonú áruháznak, s az aluljáró szintjén egy élelmiszer áruháznak ad helyt. Nagy forgóajtón jutunk mindkét szinten az áruház épületébe. A bejárat előtt oszlopok vannak, amelyeket padka vesz körül. Elég szűkös a bejárat előtt a hely; két ember óvatosan fér el egymás mellett. Mindenki tudja, aki életében tett pár lépést gyalogosan a nem turistáknak szánt belvárosi részeken, hogy a hajléktalanok minden lehető ülőalkalmatosságot, padkát, padot, kiugró párkányt, lépcsőt stb. elfoglalnak. Azokon ülnek, fekszenek, vannak.

Pusztulás az Arany János utcánál (a Podmaniczky téri padok)

A Podmaniczky téren, a térképeken Arany János utcával jelzett kis téren van két trolinak a végállomása, a kék metró állomása, itt van egy lépésnyire a Magyar Vöröskereszt központja (az Arany János utcánál), a tér oldalánál van a "bejárat" a banknegyedbe, a "citybe". Két lépésre a Magyar Nemzeti Bank, a CEU, a Soros György alapította Közép-európai Egyetem különböző épületei, az OSA Archívum, a Szabadság tér, az amerikai követség, a közelben a Bazilika  stb. Tisztaság, jó levegő, finom, civilizált, európai közeg. Az emberek nem dobálják a csikkeket, nem köpködnek, nem szemetelnek, nem "sétáltatnak" kutyákat, nincs minden beugróban, padon egy-két hajléktalan. Rend van, tisztaság. Két lépésnyire.

A hajléktalanokról 

Az Eötvös utca végében, a Podmaniczky utcában van egy hajléktalanszálló; egy hulladéklerakó, nagy hulladékgyűjtő tartályokkal; a saroknál az Eötvös utcában a fővárosi utcaseprők gyülekező központja; a Szobi utcánál a hajléktalanok orvosi rendelője és központja (régi Mentőkórház) van; az Eötvös utca Andrássy úthoz közelebb eső végénél a Máltai Szeretetszolgálatnak van hajléktalanok számára egy ruhaosztó és talán tisztálkodást is biztosító (?) központja. Az Andrássy úton vagy a Podmaniczkyn tanyázó hajléktalan csak befordult a körúttal első, széles, párhuzamos utcába, amely középen mi másnak, mint egy ócskavastelepnek ad helyt (!), és elvégzi két autó között, vagy egy ház falánál a dolgát. Kicsit vagy nagyot. Van, aki a járdán, az Aradi utcai irodaház oldalánál tanyázik, és csak átlép a parkoló autókhoz, és oda rottyant a járda közepére. 

Alvó hajléktalan a Vidékfejlesztési Minisztérium árkádjainál

A Király utcán a Kazinczy utca sarki gyermekjátszótérhez

A Király utca néhány éve a város egyik kirakata. Sokan jönnek erre a gettót meglátogatni kívánó turisták közül. Szép, kellemesen felújított utca. Itt is van ugyan szellemház, lakatlan csúnya épület, de érdemes végigmenni rajta, kétségtelen. Itt van a Gozsdu udvar, szépen megcsinált rész, amelyen át szintén a régi gettóba jutunk; sok kis üzlet, hangulatos, teraszos, kiülős helyek. Az utca gyalogosbarát, mivel az autók csak lassan közlekedhetnek itt. Az út mentén a "szeretett" kockakövek, padok. De ami lerohad, az úgy is marad, soha nem fogják pótolni, vagy helyrehozni. Ez általános érvényű "törvény" a fővárosban. A Kazinczy utca sarkán van egy játszótér. Hát, én nem hoznék ide gyereket...

Csak nekem van hányingerem széles e városban? Húgy mindenhol

A mindent elöntő, átható vizelet, húgy bűze a napsütötte, vagy eső mosta világvárosi utcákon, csorgások, folyások, pacák, foltok, vizelet, pisi por, homok, dzsuva - mindenhol.

Ó utca környéke

A Bajza utcánál (A mindent elöntő húgy 2.)

Miért is lenne itt más, mint mindenütt a belvárosban? Teli minden húggyal, csorgásokkal. Két lépésenként egy nagy paca az úton, kutyák pisiltek oda boldogan, szabadon. Lényeges különbség azonban az, hogy itt a környéken rengeteg fa van, hatalmas lombkoronákkal; itt az Epreskert, a képzősök birodalma, a levegő szempontjából fincsi szűrő, egy légszűrő "tüdő", igazi oázis. Itt nem orrfacsaró a napsütésben a húgy bűze, pedig van belőle itt is, mint  m i n d e n h o l  a belső városrészekben, a főutakon túl, egyetlen egy utcányival beljebb, és onnantól fogva mindenhol. Húgy, húgy, mocsok. Minden nap újratermelődik, szabadon, háborítatlanul.

Bizony, ide víz kéne...

Még mindig a pincelejárók és közterületek

A régen pincékben és szuterénekben működő műhelyek megszűntek, a mesterek kihaltak, utód nélkül maradtak, a kisvállalkozások tönkrementek. (Vagy megnőttek, jobb helyre költöztek?) Tény, hogy ezeknek a mocskos, elhanyagolt, szemetes pincelejáróknak a nagy része gazdátlan hely. (A legtöbbjük önkormányzati tulajdon.) Azért is dobálja minden szemetelő (bunkó) oda a szemetet. Mindig van valami indok, ürügy arra, hogy miért lehet mocskos ez a város.

Lejárók, esőcsatornák, rések (Eötvös 10)

A budapesti szemetelő prosztó, ahogyan már írtam, nem szereti a nyílt szemetelést. Igyekszik a szemetet kultúrember módjára elrejteni. Így viselkedik az olyan kulturális helyeken is, ahová kulturált emberek járnak kultúráért: például az Eötvös utca 10-nél. Ez egy terézvárosi kulturális intézmény. A  mocskot itt is igyekeznek az ide látogatók szemérmesen és kulturáltan eltüntetni. Hova is? Hát a szomszédos építkezést elkerítő pakundekli falat megbontva, az ott keletkező résbe hajítva. Egy a lényeg, hogy ne legyen szem előtt. Nincsenek társadalmi, kulturális különbségek: a budapesti, belvárosi, mellékutcai pincelejárók, a vízelvezető csatornák, vagy a követségek szomszédságában lévő kulturális intézmény előtti rések ugyanúgy néznek ki, ugyanolyan emberek "jóvoltából". Hogy örülne Kádár János, és talán Aczél elvtárs is, (a méltó utódok által) a posztkommunista kulturális nivellálás területén elért eredményeknek...

Fém csonkok, oszlopok maradványai, különféle botlasztók

Pár napja az Andrássy úton (az Izabella utcáról befordulva) A Képzőművészeti Egyetem előtt, a járda kellős közepén megbotlottam, majdnem elestem, s a hatalmas csattanás-kattanás hangjára más járókelők is figyelmesek lettek. Megdöbbentem, megálltam, megvizsgáltam és megörökítettem a veszélyes, balesetet okozható, kellemetlen járdai meglepit. Ez egy csalafinta jószág, szinte alattomosabb, mint azok a fémből készült volt oszlopok, tartók, volt teraszok kerítéslábai, volt szemetestartályok fémoszlopai stb., mint amiket lefűrészeltek, elvágtak a föld felett pár centivel, ott hagyva az éles fém csonkokat.