Elköltöztem Budapestről. Ez a blog megmarad. Pár év távlatára érdemes visszatekinteni, és esetleg összehasonlítani a mai helyzettel. Utolsó képeim a társasházból valók, ahol laktam. Szép képeket közöltem róla máshol. Ezek a rögvalóságot tükrözik, a sűrűn előfordulót... Kulturálatlan, rosszindulatú emberek nem konténert hívtak, hanem a mi lakásaink alatt szerették a mocskukat tárolni. És hát inkább a ház gangjának pillérét rohasztották le, minthogy a mi lakásunk felett megcsináltassanak két fillérért valamit. Aljas, sunyi emberekkel az van mindig, hogy amihez a mancsuk hozzáér-- szarrá válik...

A turistaözön, a külföldről is nagy számú, az ottani "mucsai", kulturálatlan, esetleg a sok százezres munkanélküli segélyből itt dagonyázó, romkocsmázó, nihilista-hedonista életet habzsoló, sokszor arrogáns, hangos, udvariatlan külföldi (mindig csapatosan járnak, soha nem térnek ki még az idősek elöl sem) egyre erősödő ellenérzést váltott ki belőlem, ahogyan a többi magyar őslakosból. Legyen akkor a budapesti belváros ezeké. Airbnbk özöne, szétszórt rollerek a keskeny, kutyahúgyos, a tragacsok által otthagyott olajfoltos járdákon. Enyém a jó levegő, a kis kert, a madárcsicsergés, a nyugodt bicajozás.

Csak fél évszázadot éltem itt, ismerve a kerület szinte minden zugát. Egy dolgot sajnálok őszintén itt hagyni, a háziorvost, aki ritka kincsnek bizonyult -- éveken át.