2014. június 18.

Benzint és olajat csöpögtető tragacsok a főváros járdáin és útjain

Bizonyára nem létezik semmilyen előírás vagy szabályozás ebben a világvárosban arra, hogy milyen állapotú kocsikkal lehet közlekedni, parkolni. Vagy ha igen, szokás szerint senki nem ellenőrzi az előírás betartását. Mindenki tudja, talán csak a város és a kerületek vezetői nem, hogy Budapest mellékutcáinak a járdáit nem a gyalogosok, hanem az autók foglalják el. És ha egy ócska tragacs – amelyből dől a benzin és olaj – a járdára parkol, akkor hosszú ideig mocsok és bűz lesz az eredménye. Pedig nem kéne nagy és kreatív fantázia ahhoz, hogy elképzeljék mindazok a felelősök, akik hagyják ezeket az ócskavas tragacsokat szennyezni a város levegőjét (mert még mozdulatlanul, parkoló állapotukban is azt teszik!), hogy elképzeljék, milyen levegőt szív pl. az a földszinti lakó, akinek az ablakai ilyen járdákra és utakra néznek. Ezt a mocskot az eső "takarítja el", nem locsolókocsi, mert olyan nem jár, csak kánikulában, csak a villamosok épsége miatt a fővárosban.


2014. április 21.

Szellemházak, üres boltok. Ami a világvárosi "kirakaton" túl van


Ez is olyan téma, amit mások nem egy alkalommal bemutattak. Az üres, elhagyott boltok lepukkant kirakatai, a nagy, üresen álló irodaházak, az eladásra váró ingatlanok. A lepusztulás tetten érhető, nyomon követhető, letapintható folyamata. Én nap mint nap látom ezeket a házakat, portálokat; szinte hozzánőttek a városról, vagy legalábbis a közvetlen lakókörnyezetemhez tartozó részekről kialakult és beivódott városképemhez. Én ui. nem csupán a főútvonalakon közlekedek, hanem a kis, belső utcákon is. Az emberek többsége rohan, és sokan észre sem veszik ezeket a taszító, kifejezetten ronda látványokat, a legtöbben el sem jutnak a főútvonalaktól pár méternyire lévő utcákba, utcaszakaszokba, és az is igaz, hogy annyira alacsony szinten van már a szépérzékük, hogy sokuknak egy-két trágyadomb is megtenné, mint fővárosi környezet.


2014. április 20.


A körúti földtúrás

Városjáró megelőzött. Hogy ő hol lakik, nem tudom, de én ebben a dzsumbujban, itt, a körúthoz közel. A mindennapos vásárlásainkat itt, a körúton végezzük az Oktogon (esetleg a Király utca) és a Nyugati között. Nos, meg lehetne ezt a földtúrásos építkezést úgy is csinálni, hogy tekintetbe veszik az embereket, akik itt élnek. És kijelölhetnének az út mentén, elkerítve egy kis ösvényt (a képen csillaggal jelölve), ahol most, az építkezések idejére nem az autók parkolnának. Így botladozás, folytonos kerülgetés és a por nyelése nélkül közlekedhetnének az emberek ezen az elkerített részen. Egyenes vonalban! Ha a vezető emberek, a vezérembereink tekintettel lennének embertársaikra, akkor ez a fantasztikus, zseniális ötlet még eszükbe is juthatna. De ekkora empátiát, ekkora odafigyelést, ekkora ötletgazdagságot hogyan is várhatnánk el mi, alattvalók a szép, épülő világvárosunkban? Főleg mi, gyalogosok: az autósokhoz képest harmadrendű adófizető állampolgárok, szavazópolgárok, adóalanyok. Kavics, homok, bucka, sár, törmelék, por, por, por, szél. A nélkülözhetetlen, ám most központilag, intézményesen túlzásba vitt   m o c s o k.