2017. november 6.

Felteszek egy újabb tesztet a látás mérésére;

ezt is egy szempillantás alatt kitöltöttem. Elfogadom, hogy nem mindenki lát úgy, mint én. De azért nem kell "sasszem", "pilótalátás" annak az irgalmatlan mennyiségű mocsoknak az észrevételéhez, ami a várost elönti. És nem kell vadászkutyának lenni ahhoz, hogy az ember kiszagolja a mindent elöntő, átitató húgy bűzét. Ezeknek az észrevételéhez, az ellenük való tenni akaráshoz valami más kell...


2017. augusztus 29.

A Nyugati téren pár év múltán


A Nyugati tér elkészültekor mindenki olyan büszke volt és boldog. Kétségtelen, jobb, civilizáltabb, mint volt. De itt is az látszik, hogy az, aki tervezte, az, aki megépíttette (régi járólapokat hoztak ide a Ferenciek teréről, nem újakat), az, aki a különféle területfoglalási engedélyeket kiadja, az, aki karban tartja (tartaná), nem sokat közlekedett és közlekedik ilyen helyeken gyalog. Talán egy elsuhanó kocsiból (hivataliból) szemléli, hogyan közlekedik a pórnép az ilyen forgalmas tereken egy pályaudvar közelében.

Szandálban a Szondi utca és Nyugati tér között


Az átutazók mindig mást látnak egy városból, mint a lakói. A lakói is mást látnak persze, ízléstől, kultúrától (!!!) függően. Én, a belvárosban lakva, a poros, homokos, mocskos, kutya- és emberhúgyos, benzincsorgásos, csikkel teli utcákat látom. A nyugvó, vagy a szél felkavarta homokot, mocskot. A növekvő igénytelenséget. Utálom, ahogy a bizonytalan eredetű mocsok a lábamra száll egy-egy fuvallat miatt. Itt, Budapesten utcaseprőket, az úttesteket takarítási-tisztítási céllal (építkezések, útépítések, útbontások, emeletes házak lebontásai és felépítései során a földre került töménytelen mocskot, homokot eltakarító) locsoló nagy locsolóautókat utoljára a Kádár-korban láttunk. A csikk majd egy idő után elmállik, a kutyaszar elporlad, a homokot elfújja a szél máshová, a járdát letakarítja az eső. Erre bazíroznak a város és a kerületek vezetői itt. Ők nem járnak a városban mezítláb, szandálban, nem botorkálnak sötét és büdös aluljárókban, és talán a másfajta szocializáció miatt nem is undorodnának a mindent beborító homok, mocsok láttán, mint én. Észre se vennék, észre se veszik...

2017. július 5.

Az Andrássy úttól pár méternyire, a világváros közepén egy telefonfülke



Az Andrássy úttól pár méterre, az Eötvös utcában, a Batthyány Alapítvány székhelye mellett van egy árva telefonfülke. Régi, rózsaszín telefonnal, piros, hagyományos fülke. Ilyenek már alig láthatóak a városban. Régen, amikor még érmével, majd kártyával lehetett ezekből telefonálni, a telefonáló letehette a kis padkára a holmijait. Bezárta az ajtót, és beszélt, akivel akart. Volt több ilyen fülke a környéken. Le kéne mindet szerelni, hogy hírmondó se maradjon belőlük, mert a mai "ember" már más funkciót talál neki. Ez a fülke itt van, Budapesten, a világörökségtől néhány méterre, a Nagykörúttal (első) párhuzamos utcában. Városlakó "társaim" még mindig, ennyi év és tapasztalat után is tudnak meglepetést okozni. Én három napja vettem észre, arra járván; tegnap visszamentem megörökíteni. Más rajtam kívül észre nem vette. Pedig ez egy nagy rakás szar, rajta legyekkel, bezárt ajtóval is áradó bűzzel. Jó tudni, hogy civilizált "embertársaink" azért a nagydolgukat nem egészen úgy végzik, mint az állatok itt a város közepén, hanem valami emlékük vagy tudásuk azért még van az angol WC-ről. Sőt, még papírt is használnak.
I love Budapest! Kíváncsi vagyok, meddig marad így...