2012. október 28.

Október 23. Nemzeti ünnepünk

Október 23-án két dolog tűnt fel. Mindkettő kellemetlen érzéssel töltött el. Egyrészt a zászló nélküli belső utcák; pedig állítólag nemzeti ünnepeken ki kéne minden társasháznak és intézménynek a nemzeti lobogót tűznie. Másrészt egyszer csak feltűnt az Oktogonhoz közel, a gyér forgalomban az Andrássy úton egy 105-ös busz. Ez a járat az angyalföldi Váci útról indul, és megy át Budára (a Lánchídon). Nos, ez a busz egyenesen gusztustalan, visszataszító, tájidegen, a város összképéhez egyáltalán nem illő, iszonytatóan ronda árnyalatú kék színével jobban sokkolt, mint a nemzeti zászlók nélküli látvány. Én most láttam először élőben ezt a rettenetet! Önhatalmúan, despotikus döntéssel, senki más, pl. a budapesti lakosok (!!!) véleményét meg nem kérdezve, meg nem hallgatva, ilyen ízléstelenül csúnya színűre átfestetni (nem kis pénzért!!!) a budapesti buszokat, nos ez a tett felér az esztétikum, a jó ízlés elleni kártékony szennyezéssel.

 
 

2012. szeptember 25.

"Csendéletek" vasárnap délelőtt

Ezeket láttam, amikor vasárnap kimentem a körúti élelmiszerboltba. Ez akkor volt, amikor a körúton szinte sokkolt a festéktől mocskos járda látványa. De odáig el kellett jutni. Ilyenek a mi világvárosi, belvárosi mellékutcáink: édeskés, hugyos bűz, csorgások lépten-nyomon, vegyítve pár lépésenként fekáliával. Bizony, ilyenné teszik az utcákat a pesti gazdik. Van olyan igazi állatbarát gazdi, aki három kutyát is hoz pórázon. Kedves illetékesek! Nem kéne egy kicsit nagyobb hozzájárulást kérni tőlük a közösből a kicsit több takarításért?! Nem mindenkinek olyan alacsony a tisztasági igénye, mint azoknak, akik a képen látható közeget  ilyenné tették.

Illatos bejárat az utca közepe felé

2012. szeptember 23.

Lomtalanítás után az Aradi-Szondi között a körúton


A lomtalanítás rémes itt a belvárosban. A járdákat elfoglalják a lomok,  meg a kidobott lomokra igényt tartó, azokat "lestoppoló" emberek, családok, csapatok; autókkal és gyalogosan. Székeken ülve őrzik a szajrét. Azután, viszonylag hamar vége az egész cécónak. Jönnek a nagy szemetes autók, elviszik, amit kell. Az analfabéta belvárosi lakóknak hiába írja meg levélben a hivatal, hogy mit nem lehet, (például festéket) tenni a kipakolt lomba, ők azért csak kihajítják azokat is. A várakozók kotornak, túrnak, rámolnak, szortíroznak, és közben miért ne lehetne egy jó kis mókát csinálni az analfabéta pesti polgár által kidobott cuccal. Olyan igazi, maradandó jó mókát... És szabadon, szabadon bemocskolták péntekről szombatra virradóra a körutat, elvégre ki az, aki észrevesz itt bármit, vagy szól valamiért is, vagy valamit is ellenőriz?
 

2012. augusztus 25.

Az Andrássy úti műfű szőnyeg

Az Andrássyn készül valami az Oktogonnál. Ha nincs rendes, igazi pázsit és növényzet, akkor valakik szerint (az Andrássy út fővárosi és nem kerületi szint) műfűvel kell letakarni, elfedni a rondaságot. Legalábbis tesznek egy próbát. Ők úgy gondolják, hogy ez a mű izé épségben megmarad majd, az igazi fűvel ellentétben. Szerintük a harsány zöld színű, szintetikus, műanyagból készült fű a megoldás. Erre bizonyára nem fognak majd a kutyások piszkítani, mert ha meglátják, egyből civilizált kultúremberré válnak, s a kutyáik emésztése is megszűnik. A csikkeket se dobálják majd a csikkdobáló bunkók ide. A biciklisek, akik eluralták a járdaszigetet mindkét irányban biciklizve, nem fognak ráhajtani, amikor a gyalogosokat kerülgetik. 

2012. augusztus 18.

A Szent István körúti két meglepetés

Ez az egyik legszebb körúti szakasz: a Nyugatitól a Margit hídig. Szép bérpaloták, középen a Vígszínház, szemben vele patinás cukrászda, a híd felé balra, a Parlament irányában az antikváriusok utcája, jobbra a Lipótváros. Péktől - ruhaüzleten és 100 Ft-os bolton át - egyedi illatszerboltig, vagy a német kétbetűs háztartási/illatszerig van itt mindkét oldalon mindenféle üzlet, bolt, és persze enni is lehet ám - nem egy helyen. Pár éve szépen megcsinálták a Lipótváros felé vezető Hollán Ernő utca itteni részét: kikövezték, sétáló és leülős kis teret alakítottak ki padokkal, bokrokkal, vízcsobogással. Az amúgy szép kis medencénél az ázott papírzsebkendők és dzsuva látványa bizonyára csakis nekem szúrt szemet. A színházzal szemben van egy vendéglátóipari hely. Az is csak nekem tűnt fel, ami ott látható. Mintha "felhajtódott volna a szőnyeg", amely alá a mocskot szokás itt sokfelé seperni, s így be lehet látni...


2012. augusztus 17.

A körúti akadályok és biciklisek 2.

Az Oktogon és Nyugati tér közötti szakaszon mindkét oldalon, ez valahogy így alakult, rengeteg étkező hely van. Mindenki "teraszokat" csinált a járdákon, és táblákkal is hirdeti önmagát. A gyalogosok sok helyen libasorban haladhatnak, és jönnek, jönnek az egyre agresszívebb biciklisek. Ezek közül a megtermett férfiak és nők közül, akik "halált megvető bátorsággal és elszántsággal" valósítják meg a budapesti biciklis forradalmat (!), az a kedvencem, amelyik gázálarcban, vagy biciklis cicanadrágban teker a gyalogosok, járókelők között a járdákon. Kell az a feszülős naci, hogy suhanhasson... A gázálarc is (a nagy bukósisakkal), hiszen, tudjuk, szmogos-büdös a pesti levegő. Szeretem, amikor bevásárló szatyrokkal a kezemben kell utat engednem: egyszerűen az erőfölény alapján kénytelen vagyok félrehúzódni a pimasz, hozzám képest nagy és veszélyes biciklis elől. Ő ui. az erősebb - itt, a járdán...

Ők - a többséggel ellentétben - miért tudják, hogy hol a helyük?

2012. augusztus 9.

A fémtolvajlás ronda nyomai. Hársfa utca a Royal szálló mögött

Ez az egész szakasz gyakorlatilag a körúti Royal szálló hátsó része. A Dob utcai sarkon van egy nagy posta, valami fontos hivatal (itt volt a régi Közlekedési Hírközlési és Vízügyi Minisztérium, aztán az Informatikai és Hírközlési Minisztérium) székházának a földszintjén. Amikor hosszú évek után megcsinálták a szállót, takaros, tiszta, a hátsó bejárathoz is méltóan gondozott utcácska benyomását keltette a Hársfa utcának ez a része. Most sem koszos. A keskeny kis járdát végig csinos oszlopok választották el az úttesttől. Nos, ezek, pedig jó sok volt, már alig találhatók meg. Először a felső gömb leválasztása történik, aztán a döntögetés, aztán a csavarozás, a feszegetés, és végül mehet a cucc a vastelepre. A csonk marad, a látvány a pesti magyar valóságot tükrözi: ami itt fémből van, és nem strázsál mellette valaki őrizni, annak az ócskavas-bizniszben a helye. Elvégre a szegény megélhetési bűnözőkkel és a nyerészkedő milliárdosokkal mi is lenne.


2012. augusztus 8.

Csőlátás és hirdetés, szlalomozó biciklisek. A körúti és belvárosi járdák

Most nem a koszról. Mert más is van ám, ami élhetetlenné teszi a nagyvárost. Az üzletek, étkezdék, fagylaltozók stb. tulajdonosai/vezetői azt hiszik, hogy mindenki, aki Budapesten a járdákon gyalogosként közlekedik, az vagy csőlátó, vagy szemellenzőt hord, s így a látótere maximum fél méteres sávot képes felölelni. Ami azon kívül esik, azt nem láthatja. Ha valamit nekik akarunk tehát hirdetni, azt az orruk elé kell tenni, hogy belebotoljanak, mert máskülönben nem veszik észre. Ezt gondolják. Így jött létre az a borzasztó szokás, hogy mindenféle álló táblákat helyeznek ki a járda közepére. A széles járdákon (pl. a Nyugati és az Oktogon között) sokszor szinte libasorban haladhat a gyalogos, meg cikk-cakkban. A másik iszonyatos pesti "vicc", hogy a járdákon szemérmetlenül biciklizők közül sokan, túl sokan (!) eme táblák és a gyalogosok (gyalogbábu) között "fejlesztik" a szlalomozó tudásukat.

Keskeny járdán (Aradi u.), ahol 2 ember alig fér el egymás mellett

2012. július 23.

Az igénytelenségről

Ha az én üzletem előtt lenne ez a sok szöszmösz, mert a közelemben olyan fák lennének, amelyek így szöszmöszölnek, én fognék egy seprűt, talán a korona se esne le a fejemről, és egy-két hussantással, egy-két perc alatt eltüntetném a dzsuvát a munkahelyem vagy a tulajdonom elől. Még egy kis vizet is kilocsolnék. Olyan mérhetetlen igénytelenség uralkodott el a nemtörődöm szellemiséggel együtt, hogy a Kádár-kori proletárok közelebb álltak igényesség szempontjából a főúrakhoz, mint ezekhez a szutykot szerető, igénytelen, csőlátó, vadkapitalista önzésen, álliberális szabadosságon, posztkommunista hazugságokon szocializálódott utódokhoz.

2012. július 22.

A Nyugati tér kő/beton és fa virágládái és a hajléktalanok közötti összefüggés

A régi, híres Skála Metró Áruház épülete (a Nyugati téren, a pályaudvarral szemben) egy rossz emlékű, bezárt mulatóhelynek, egy kínai tulajdonú áruháznak, s az aluljáró szintjén egy élelmiszer áruháznak ad helyt. Nagy forgóajtón jutunk mindkét szinten az áruház épületébe. A bejárat előtt oszlopok vannak, amelyeket padka vesz körül. Elég szűkös a bejárat előtt a hely; két ember óvatosan fér el egymás mellett. Mindenki tudja, aki életében tett pár lépést gyalogosan a nem turistáknak szánt belvárosi részeken, hogy a hajléktalanok minden lehető ülőalkalmatosságot, padkát, padot, kiugró párkányt, lépcsőt stb. elfoglalnak. Azokon ülnek, fekszenek, vannak.


2012. július 21.

Pusztulás az Arany János utcánál (a Podmaniczky téri padok)

A Podmaniczky téren, a térképeken Arany János utcával jelzett kis téren van két trolinak a végállomása, a kék metró állomása, itt van egy lépésnyire a Magyar Vöröskereszt központja (az Arany János utcánál), a tér oldalánál van a "bejárat" a banknegyedbe, a "citybe". Két lépésre a Magyar Nemzeti Bank, a CEU, a Soros György alapította Közép-európai Egyetem különböző épületei, az OSA Archívum, a Szabadság tér, az amerikai követség, a közelben a Bazilika  stb. Tisztaság, jó levegő, finom, civilizált, európai közeg. Az emberek nem dobálják a csikkeket, nem köpködnek, nem szemetelnek, nem "sétáltatnak" kutyákat, nincs minden beugróban, padon egy-két hajléktalan. Rend van, tisztaság. Két lépésnyire.

2012. július 13.

A hajléktalanokról 

Az Eötvös utca végében, a Podmaniczky utcában van egy hajléktalanszálló; egy hulladéklerakó, nagy hulladékgyűjtő tartályokkal; a saroknál az Eötvös utcában a fővárosi utcaseprők gyülekező központja; a Szobi utcánál a hajléktalanok orvosi rendelője és központja (régi Mentőkórház) van; az Eötvös utca Andrássy úthoz közelebb eső végénél a Máltai Szeretetszolgálatnak van hajléktalanok számára egy ruhaosztó és talán tisztálkodást is biztosító (?) központja. Az Andrássy úton vagy a Podmaniczkyn tanyázó hajléktalan csak befordult a körúttal első, széles, párhuzamos utcába, amely középen mi másnak, mint egy ócskavastelepnek ad helyt (!), és elvégzi két autó között, vagy egy ház falánál a dolgát. Kicsit vagy nagyot. Van, aki a járdán, az Aradi utcai irodaház oldalánál tanyázik, és csak átlép a parkoló autókhoz, és oda rottyant a járda közepére. 

Alvó hajléktalan a Vidékfejlesztési Minisztérium árkádjainál

2012. július 10.

A Király utcán a Kazinczy utca sarki gyermekjátszótérhez

A Király utca néhány éve a város egyik kirakata. Sokan jönnek erre a gettót meglátogatni kívánó turisták közül. Szép, kellemesen felújított utca. Itt is van ugyan szellemház, lakatlan csúnya épület, de érdemes végigmenni rajta, kétségtelen. Itt van a Gozsdu udvar, szépen megcsinált rész, amelyen át szintén a régi gettóba jutunk; sok kis üzlet, hangulatos, teraszos, kiülős helyek. Az utca gyalogosbarát, mivel az autók csak lassan közlekedhetnek itt. Az út mentén a "szeretett" kockakövek, padok. De ami lerohad, az úgy is marad, soha nem fogják pótolni, vagy helyrehozni. Ez általános érvényű "törvény" a fővárosban. A Kazinczy utca sarkán van egy játszótér. Hát, én nem hoznék ide gyereket...

2012. július 9.

Csak nekem van hányingerem széles e városban? Húgy mindenhol

A mindent elöntő, átható vizelet, húgy bűze a napsütötte, vagy eső mosta világvárosi utcákon, csorgások, folyások, pacák, foltok, vizelet, pisi por, homok, dzsuva - mindenhol.

Ó utca környéke

2012. július 8.

A Bajza utcánál (A mindent elöntő húgy 2.)

Miért is lenne itt más, mint mindenütt a belvárosban? Teli minden húggyal, csorgásokkal. Két lépésenként egy nagy paca az úton, kutyák pisiltek oda boldogan, szabadon. Lényeges különbség azonban az, hogy itt a környéken rengeteg fa van, hatalmas lombkoronákkal; itt az Epreskert, a képzősök birodalma, a levegő szempontjából fincsi szűrő, egy légszűrő "tüdő", igazi oázis. Itt nem orrfacsaró a napsütésben a húgy bűze, pedig van belőle itt is, mint  m i n d e n h o l  a belső városrészekben, a főutakon túl, egyetlen egy utcányival beljebb, és onnantól fogva mindenhol. Húgy, húgy, mocsok. Minden nap újratermelődik, szabadon, háborítatlanul.

Bizony, ide víz kéne...

2012. július 7.

Még mindig a pincelejárók és közterületek

A régen pincékben és szuterénekben működő műhelyek megszűntek, a mesterek kihaltak, utód nélkül maradtak, a kisvállalkozások tönkrementek. (Vagy megnőttek, jobb helyre költöztek?) Tény, hogy ezeknek a mocskos, elhanyagolt, szemetes pincelejáróknak a nagy része gazdátlan hely. (A legtöbbjük önkormányzati tulajdon.) Azért is dobálja minden szemetelő (bunkó) oda a szemetet. Mindig van valami indok, ürügy arra, hogy miért lehet mocskos ez a város.

2012. július 4.

Lejárók, esőcsatornák, rések (Eötvös 10)


A budapesti szemetelő prosztó, ahogyan már írtam, nem szereti a nyílt szemetelést. Igyekszik a szemetet kultúrember módjára elrejteni. Így viselkedik az olyan kulturális helyeken is, ahová kulturált emberek járnak kultúráért: például az Eötvös utca 10-nél. Ez egy terézvárosi kulturális intézmény. A  mocskot itt is igyekeznek az ide látogatók szemérmesen és kulturáltan eltüntetni. Hova is? Hát a szomszédos építkezést elkerítő pakundekli falat megbontva, az ott keletkező résbe hajítva. Egy a lényeg, hogy ne legyen szem előtt. Nincsenek társadalmi, kulturális különbségek: a budapesti, belvárosi, mellékutcai pincelejárók, a vízelvezető csatornák, vagy a követségek szomszédságában lévő kulturális intézmény előtti rések ugyanúgy néznek ki, ugyanolyan emberek "jóvoltából". Hogy örülne Kádár János, és talán Aczél elvtárs is, (a méltó utódok által) a posztkommunista kulturális nivellálás területén elért eredményeknek...

2012. július 1.

Fém csonkok, oszlopok maradványai, különféle botlasztók

Pár napja az Andrássy úton (az Izabella utcáról befordulva) A Képzőművészeti Egyetem előtt, a járda kellős közepén megbotlottam, majdnem elestem, s a hatalmas csattanás-kattanás hangjára más járókelők is figyelmesek lettek. Megdöbbentem, megálltam, megvizsgáltam és megörökítettem a veszélyes, balesetet okozható, kellemetlen járdai meglepit. Ez egy csalafinta jószág, szinte alattomosabb, mint azok a fémből készült volt oszlopok, tartók, volt teraszok kerítéslábai, volt szemetestartályok fémoszlopai stb., mint amiket lefűrészeltek, elvágtak a föld felett pár centivel, ott hagyva az éles fém csonkokat.


2012. június 29.

Ki fogja ezt a rengeteg homokot egyszer végre felseperni? (Eötvös utca)

Elképzelhető, hogy valójában gondosságról van szó, és azért van töménytelen homok, esőben pedig sár az úttestek és járdák találkozásainál az Eötvös utcában végig, de főleg a Podmaniczky felé eső végén, hogy a kutyák természetesebb közegben végezhessék a nagydolgukat? A képen látható rengeteg homok és sár a járdákról lelépve, az úttest szélénél ui. a kutyáknak való, nem azoknak az embereknek, akik itt gyalogosan járnak. Nem lehetne az önkormányzatnak 20 évben legalább egyszer alaposan, seprűvel, mindenütt felsepertetni?


2012. június 28.

A mi világvárosi virágtartóink és növényeink (Jókai tér)

A virágtartók is siralmas látványt nyújtanak ebben a városban. Virág sehol nincs általában bennük. De a pesti szemetelő bunkó telitömködi mocsokkal. A virágot úgyis vagy ellopnák, vagy a vizelettől, a fekáliától és a csikktől kipusztulna, ez a tapasztalat. Viszont a mocsoknak, mivel szemetestartályok nem nagyon vannak, remekül megfelelnek ezek a másra termett kőtartályok. A pesti mocsokkedvelőket nem zavarja ez a látvány. Meg se látják már. Talán azt se tudják, mire is jó az a nagy kőből való izé... A négy első kép a Jókai tér szélén, egy szállodával és egy színházzal közvetlen szemben virít, a nagy homobucka a térnek a Jókai utca felőli oldalán, a hatszögű fa virágtartó a Jókai utca felé menve a körúton, egy terasz közvetlen szomszédságában található.

2012. június 27.

Az Operaház mellett tovább (Hajós utca)

A Hajós utca hangulatos helyekkel van teli az Operához közelebb eső részén. Egymást követik a teraszos, kiülős helyek. A rövid utcácska a Bajcsyig nyúlik. Három kisebb belvárosi utca szeli át: az Ó utca, a Zichy Jenő utca és a Dessewffy. Nézzük meg, hogyan is néz kis két lépéssel távolabb a turistáknak szánt kirakattól, a második keresztutca után.


Szokásos mellékutcai pincelejáró

2012. június 25.

A horror: a kutyaszaros-csikkes világörökség (Andrássy út)

Az Andrássy út középső szakasza az Oktogontól a Köröndig egy nagy kutyafuttató, kutyasétáltató, kutyák kakáltatására szolgáló, homokos, dzsuvás, ürülékkel és csikkel teli, itt-ott fűcsimbókokkal tűzdelt gusztustalan rondasággá rohadt - szakavatott kezek és fejek nyomán. A mi "világvárosi" világörökségünk... Ennek a világörökségnek az ilyen mérvű lerohasztása vérlázító, szégyenteljes.

Andrássy úti fa száradó kutyaszarral

Honnan ez a gyomorforgató bűz? 


Sok kicsi sokra megy, összeadódik. Süssön rá a nap, essen rá eső... büdös. A fertelmes bűz a pesti belvárosi mellékutcákon innen, ezekről a takarítatlan, mocskos, elhanyagolt helyekről jön:


Hol menjek át a másik oldalra?

Az autók a járdáinkon parkolnak. Vagy széltében, vagy hosszában. Nekünk, gyalogosoknak az autók közötti szűk helyeken kell átmennünk, ha át akarunk kelni egyik járdáról a másikra. A kutyások viszont az autók között ültetik le szarni a kutyáikat, bár sok van, amelyik a járdán teszi ugyanezt. A "szabad" átkeléseknél tehát jól meg kell fontolni, hogy feltétlenül át akarunk-e menni a túlsó oldalra. Mert fekália, kaka, ürülék (porladt vagy friss, formázott vagy folyós) akadhat az utunkba. Ott van még a kifolyt olajos benzin, a sok csikk, és a rengeteg homok; a régi építkezéseket és tatarozásokat, illetve a több évtizedes takarítások hiányát jelző por-homok-dzsuva. A járdán sem szeretek a friss csorgásokba belelépni, de, noha nagyon ügyes vagyok, még nem tudok repülni. Talán ha igénytelen, a mocskot és bűzt szerető, azt elnéző, sőt, abban boldogan tocsogó, ellene semmit nem tevő pesti prolivá válnék... De az genetikailag nem megy...

2012. június 24.

Homok minden járdaszegélynél a mellékutcákban

A mellékutcákban tényleg leromboltak és felépítettek emeletes házakat, kitataroztak nem egy bérpalotát úgy, hogy soha, de soha nem takarították el az építkezések okozta koszt. Soha a háztakarító vagy az autók között néha matató közmunkás nem seperte tisztességesen össze a hatalmas, porzó építkezések maradékait. A terézvárosi mellékutcákon, a Csengeryn, Aradin, Vörösmartyn, Eötvösön, Szondin, Rózsa utcán, Szív utcán és a Szinyein ez jól látható. Soha locsolókocsi végig nem ment ezeken egy-egy nagy ház felépítése, lerombolása vagy kitatarozása, emeletráépítése után. 
Hol menjen át undor nélkül a gyalogos egyik oldalról a másikra szandálban? Egy kis ízelítő következik a homokból. Ki fogja ezt valaha is elseperni? Ki fogja ezt valaha is fellocsolni, ha nem jön többet ide forgatni Bruce Willis?

Homok, piszok és igénytelenség mindenütt. Tudja valaki, mire jó a seprű?

Ezeknek a pesti házfalaknak a tövei, a járdák és az úttestek találkozásinál, ott, ahol rendszerint az autók parkolnak, a járdák, az üzletek bejáratai (sem a körúton, vagy a kevésbé forgalmas belvárosi utcákban) SEPRŰT az utóbbi években nem láttak. Nehéz is lenne a dzsuvát (régi építkezések sittjének és építkezési anyagainak a homokmaradékai) kiseperni a parkoló autók alól. A homokot majd elviszi a szél, a porrá rohadt régi, őszi száraz falevelet is elfújja valahová a nyár folyamán, és egy töredék a mocsokból belemosódik talán a csatornákba, ha kellően nagy zápor és zivatar lesz...

Andrássy úti járda az Oktogonnál

2012. június 23.

Kockakő és fekália

A kockaköveket azért szerethetik előszeretettel alkalmazni a város építői és vezetői, mert az a legolcsóbb. Az össze-vissza méretű, vacak, bokaficamító kockakő nagyon divatos, az Andrássy úti elegáns, régi cukrászda előtt ugyanúgy alkalmazzák, mint a Vörösmarty téren (a szobor körüli részen), vagy a Mária utcában. A járdán is és az úttesten is ronda látványt nyújt, amikor a kockák közé beékelődik, a réseket eltömi a por, mocsok, homok, csikk, a dzsuva, vagy a kutyagumi, fekália. A fekália, mint valami rugalmas tömítőanyag, úgy bújik és tapad meg a kockakövek közötti hézagokban. Jól beletapad. A Mária utca csendes utca, a körúttal párhuzamosan fut. A képek a Bródy Sándor utca (itt van a Magyar Rádió) és a Baross utca közötti szakaszon készültek.

Kertész utca (a Fészektől a Rákóczi út felé)

Ez is a körúttal párhuzamos utca. Ebben található a Fészek Klub. Elindul az ember a napsütéses utcán, és húgy után húgy, csorgás és por, homok, piszok, szemét, illetve fekália. Érdekes módon, itt kevesebb volt az utóbbiból, mint más, hasonlóan a körúttal első párhuzamos utcákban. Utálok nyáron szandált hordani, mert ilyen utcákon járok, ilyen járdaszéleknél kell átkelnem a túlsó oldalra, ilyen homokot és port, vagy szétporladt kutyaszart fúj a langyos nyári szellő a lábamra... 

Vizelet, pisi, húgy mindenütt a belvárosi utcákban

Dob utca

A körútról befordulva, az egyik oldalon egy szép, új szálloda, pár lépésnyire ettől a híres Fészek Klub, a másikon irodák, üzletek, a sarkon túl, a Kertész utcában a NAV helyi kirendeltsége, a közelben a Zeneakadémia. A kirakatok alatti pinceablakok, illetve az oda elhelyezett kő virágtartók ezt a látványt tárják az ember elé.

A rács lelopva, szeméttel teli pinceablak a világvárosban

Oktogon (MTA, Batthyány-palota pinceablakai és utcai dzsuva)

Budapest belvárosában, a világörökség Andrássy út és a Nagykörút találkozásánál, az Oktogonon áll a Palazzo Strozzi (Firenze) kisebb hasonmása. Hauszmann Alajos építette a Batthyány család számára. Ebben a palotában található többek között a VI. kerületi Házasságkötő Terem, az MTA Irodalomtudományi Intézet Illyés Gyula Archívuma, a Magyar Tudományos Akadémia Pszichiátriai Művészeti Gyűjteménye, a Magyar Pszichológiai Társaság és más, hasonló intézmények. A pinceablakok persze itt is mocskot rejtenek, mint a városban minden kis szeglet, rés, vájat, nyílás, pinceablak, szuterén lejárati lépcső stb. Ezt itt bizonyára évtizedek óta nem takarították; sem a tulajdonosnak, sem a bérlőknek, sem senkinek nem veri ki a szemét. Észre sem veszik.

Itt szeret az ünneplőbe öltözött násznép várakozni?

Tócsák a pesti utcákon, járdákon

Már többször gondoltam, hogy szakképzett idegenvezetőként (nem ebből éltem, de ilyen képesítésem is van) olyan városnézést fogok szervezni, ahol akár a magyaroknak, akár a kíváncsi külföldieknek megmutatom világvárosunk belső, szó szerinti mocskos titkait. Kutyaszaros és orrfacsaróan büdös, szemetes utcákat szeretnék elborzasztásként svájci vagy német látogatóknak mutogatni. De azon, amit én mutatnék, bármelyik homokbuckáról érkezett vendég is, nem csupán a muskátlis tisztasághoz és rendhez szokott svájci döbbenne meg. Egy kis valóságot látnának a vendégeim Európából, innen, a posztkommunista-vadkapitalista szabad rabláson is túljutott, EU-s Magyarországnak (a liberális szemlélettel) szétrohasztott világvárosából.

Kertész utca

Fák, védőrácsok, csikkek (Nagykörút, Podmaniczky utca)

Budapesten egyes kerületekben, a pestiekben szinte alig vannak fák, ligetek, terek, zöld. Van sok olyan utca, ahol egyáltalán nincsenek fák. A körúton és más főbb utcákban, pl. a világörökség Andrássy úton, a Podmaniczky utcában pár méterenként vannak fák. Ezek a fák a járdákon U-alakú, a betonba vágott földben állnak, s védőrácsot helyeztek köréjük el. Régen, nagyon régen. A súlyos vasrácsokat az elmúlt évtizedekben, a szabad rablás idején lelopkodták. Van olyan fa, amelyiket egészen, van olyan, amelyiket csak félig fosztottak meg a fémtolvajok a szép vasrácsoktól. Pótlásukra, helyrehozatalukra, cseréjükre, csakúgy, mint bárminek, ami szétrohad, eltűnik, elromlik, leesik stb. a városban - nincsen remény.

Minden fa ilyen a Körúton végig

2012. június 21.

Rések, repedések világvárosi utakon (Rákóczi út a Blahánál)
 
A Rákóczi út a város egyik nagy szégyene. Több is van Budapesten, de ez, amivé ez a sokkal jobb sorsra érdemes és sokkalta szebb napokat látott út vált, igazán siralmas és felháborító. A Keletitől a Blaha Lujza térig: maga az iszonyat. Egy autópálya az egész út. Az üzletek bezártak, lepusztultak, lepukkadt az egész, láncolatként rohadt itt le egymás után minden. A gyalogos vagy repüljön, vagy gyalogoljon, ahogy a neve is mondja, mert zebra alig van. Sikerült a terv: ma már nincs is miért idejönni, és egyik oldalról a másikra menni. Se régi nagy gyógyszertár, se elegáns üzletek, se cukrászda vagy bármi…  
Ez folytatódik, de jóval enyhébben az Astoriáig, s utána megint lehet villogni: egy szeletke európainak és civilizáltnak tűnő városrészt mutogatni a turistáknak.

2012. június 19.

Csikkek és dzsuva (belvárosi mellékutca és a Baross utca)

A budapestiek valójában szeretik a rendet és a tisztaságot. Nem szemetelnek szívesen a nyílt utcára. Szeretik a mocskot inkább a szem elől kissé elrejteni. Eldobálják hezitálás nélkül a szemetet, a csikket, a papírdarabokat; eldobálnak mindent. De ha lehet, akkor inkább elrejtik, hogy mégse látszódjék annyira. Ezért aztán a városban a pincék előtti lejárati lépcsők, a pinceablakok előtti (többnyire rácsos) részek, a falakon tátongó rések, a zugok, a repedések, a vájatok, a kis üregek, mélyedések, a virágládák, a virágnak való kőből lévő kádak, a fiatal fácskák fa dézsái stb. teli vannak csikkel, szeméttel. Néhány sokkoló élményemet örökítettem a képeken meg.

Eötvös utca

2012. június 17.

A mindent elöntő húgy (Lovag utca)

A kutyapisi is büdös, az ember vizelete is. Utóbbi förtelmes, ha rásüt a nap. A belvárosi utcák mind sok-sok  hektoliternyi, főleg kutyahúgytól áztatottak. Naponta locsolódnak újra és újra. A kutyulik mindenütt jeleket hagynak, és mindenüvé pisilnek, pisilnek, pisilnek, a gazdik nagy örömére. Házak falaira, parkoló autók kerekeire. Ezt gyakorlatilag senki nem takarítja le a járdákról és az úttestről. A bérházak takarítói már évtizedek óta nem nagyon slagoznak sem az udvarokban, sem a házak előtti járdákon. Az önkormányzatok néha lespriccolják a járdákat, de nagyon óvatosan, nagyon kevés vízzel, és nagyon ügyelve a járdákon parkoló autókra, nehogy bántódásuk essen. Nehogy rájuk fröccsenjen egy kis víz, mert még megharagudnak a tulajdonosaik.