A körúti földtúrás

Városjáró megelőzött. Hogy ő hol lakik, nem tudom, de én ebben a dzsumbujban, itt, a körúthoz közel. A mindennapos vásárlásainkat itt, a körúton végezzük az Oktogon (esetleg a Király utca) és a Nyugati között. Nos, meg lehetne ezt a földtúrásos építkezést úgy is csinálni, hogy tekintetbe veszik az embereket, akik itt élnek. És kijelölhetnének az út mentén, elkerítve egy kis ösvényt (a képen csillaggal jelölve), ahol most, az építkezések idejére nem az autók parkolnának. Így botladozás, folytonos kerülgetés és a por nyelése nélkül közlekedhetnének az emberek ezen az elkerített részen. Egyenes vonalban! Ha a vezető emberek, a vezérembereink tekintettel lennének embertársaikra, akkor ez a fantasztikus, zseniális ötlet még eszükbe is juthatna. De ekkora empátiát, ekkora odafigyelést, ekkora ötletgazdagságot hogyan is várhatnánk el mi, alattvalók a szép, épülő világvárosunkban? Főleg mi, gyalogosok: az autósokhoz képest harmadrendű adófizető állampolgárok, szavazópolgárok, adóalanyok. Kavics, homok, bucka, sár, törmelék, por, por, por, szél. A nélkülözhetetlen, ám most központilag, intézményesen túlzásba vitt   m o c s o k.

A gyalogos cikázzon össze-vissza, mint a nyúl, szatyrokkal a kézben, és törjön ki nyugodtan az öregasszony gurulós bevásárlótáskájának a kereke abban a homokos és kavicsos dzsuvában, nyugodtan kificamodhat a bokája is. (Egyik sem javítható, pótolható.) Itt egy túrás, ott egy domb, itt egy kicsike aszfaltos rész, de ott jön a bicajos, itt a kavicsos "homokozó", ott kiáll egy csatornafedél, itt egy kis vízzel sár is lett, itt besüppedt a föld, ott egy palló a libasorban vonuláshoz, recseg és inog a talpunk alatt, minden két lépés után más az ember lába alatt a talaj, mindenütt szintkülönbségek... Az ember elámul, elgondolkodik, hogyan voltak képesek felépíteni összefogott, összerendezett munkával, vezetőnek való, koordinálásra képes elmék irányítása alatt azokat a katedrálisokat évszázadokkal ezelőtt...

Most éppen nincsenek itt parkoló autók

Szem-szájnak HOMOK