Terézvárosi kapuk

A Podmaniczky utca - Andrássy út közötti belső terézvárosi rész kapui a régi gloire és grandeur maradványai. Jól szemléltetik a régi dicsőséget, értékrendet; a kort, amelyben a részletek kidolgozására is adtak. A kapu, amely elválaszt a külvilágtól, a kapu, amelyen át az otthonainkba térünk, míves és szép kell, hogy legyen. Ezt mutatjuk ui. a külvilágnak, ez az első impresszió forrása, amit a látogató az egész házról kap, minket pedig ez vezet "haza". Ezek a kapuk ennek a szellemiségnek, és persze a hajdani iparosmesterek munkáinak is szép emléket állítanak. Nem is tudom, bizonyára vannak ma is olyan asztalos mesterek, akik szakszerűen rendbe tudnák hozni ezeket a kapukat.

Az ár azonban, gyanítom, megfizethetetlen lenne azoknak a lakóknak, akiknek talán az utolsó gondjuk az, milyen kapun jönnek és mennek a lakóházaikba. Észre sem veszik, mik vannak ezeken a kapukon. Girlandok, timpanonok, mindenféle oszlopok, cirádák, angyalkák, borozgató puttók, kupidók, olyan faragások, hogy elámul a szemlélődő. Pávatollat imitáló, szebbnél szebb vasrácsok, kacskaringós mintázatok a kapuablakokon (a gangok, folyosók erkélykorlátjairól nem is szólva!) Fáj a szívem a pusztulásukat látva. A lakók nem értékelik, vandál taplók pedig a mai kor lenyomatát, mint kutya a vizeletét, ott hagyják rajtuk emlékül: firkák, mázolmányok, tagek (hülye ákombákomok és krix-kraxok) rondítják a legtöbbet, illetve a fára ragasztott kiírások, hirdetmények. De még így is őrzik azt a szépséget, ami miatt, szomorúan ugyan, de jó rájuk nézni. Talán egyszer lesz rá igény és pénz, hogy méltó módon őrizzük meg ezeket az elődeinktől megörökölt emlékeket.

©Szép városom.