Szép városom

Terézvárosi házak a belső utcákban

Terézváros belső, nem a kiemelt, repi, világörökségi részhez tartozó, hanem a végsőkig leamortizált belső utcák házai is mindig lenyűgöztek. Szemlélem őket több évtizede; sok helyen nincs pozitív változás, csak lassú rohadás. A kilencvenes években tulajdonossá váló kerületi lakosok többségének soha nem volt és nem lesz pénze arra, hogy a társasházi tulajdonban lévő épületeket renoválják, s régi, tündöklő fényüket visszaadják. Az ember végigmegy a belső, kis utcákon, és: málladozó falak, mocskos pincelejárók, kosz, rozsda, törött üvegablakok, eladásra kínált hajdani üzletek és műhelyek.

A szellőkkel a falakról, a lecsupaszított téglákról, a takarítatlan helyekről az ember szemébe száll a por, malterpor, mocsok; sok helyütt csak rohadás, igénytelen lepukkantság, iszonytató portálok, hajdan szépséges, most viszont szívfájdítóan rossz állapotban lévő kapuk, borzalmas, ízléstelen cégérek kavalkádja látható. És a házak sokszínűsége.

Mert Terézvárosnak a Podmaniczky utca, Andrássy út, Nagykörút által behatárolt részén többféle típusú épület van, sokféle látvány: vannak viszonylag szép bérpaloták, ronda bérpaloták, mindkettő jó és leginkább rossz állapotban; érdekes módon szép számmal vannak alacsony, vagy földszintes vagy egyemeletes kis házak, ezek többnyire elég koszhadtak; vannak parkolónak használt üres telkek. És mindenhol elképesztő cégérek, lezárt, kiürült pincék, mert a kisipar valahogy itt nem szárnyal, az önkormányzatra nem jellemző, hogy rendben tartaná a tulajdonában lévő, már kiadatlan és ki- és eladhatatlan ingatlanait. Kitört ablakok, rozsda ette ajtók, rácsok, lógó zsinórok (tévé és egyéb kábelek), össze-vissza, tiri-tarka bejáratok és lejáratok, ajtók, ablakok, szellőzők, klímák, csövek, vasrácsok, ecetfák stb.