Szandálban a Szondi utca és Nyugati tér között

Az átutazók mindig mást látnak egy városból, mint a lakói. A lakói is mást látnak persze, ízléstől, kultúrától (!!!) függően. Én, a belvárosban lakva, a poros, homokos, mocskos, kutya- és emberhúgyos, benzincsorgásos, csikkel teli utcákat látom. A nyugvó, vagy a szél felkavarta homokot, mocskot. A növekvő igénytelenséget. Utálom, ahogy a bizonytalan eredetű mocsok a lábamra száll egy-egy fuvallat miatt. Itt, Budapesten utcaseprőket, az úttesteket takarítási-tisztítási céllal (építkezések, útépítések, útbontások, emeletes házak lebontásai és felépítései során a földre került töménytelen mocskot, homokot eltakarító) locsoló nagy locsolóautókat utoljára a Kádár-korban láttunk. A csikk majd egy idő után elmállik, a kutyaszar elporlad, a homokot elfújja a szél máshová, a járdát letakarítja az eső. Erre bazíroznak a város és a kerületek vezetői itt. Ők nem járnak a városban mezítláb, szandálban, nem botorkálnak sötét és büdös aluljárókban, és talán a másfajta szocializáció miatt nem is undorodnának a mindent beborító homok, mocsok láttán, mint én. Észre se vennék, észre se veszik...

A belső utcákban a járdák felét az autók foglalják el. Az egyik oldalon nem, a másikon felparkolhatnak a járdákra. Minden millimétert ki kellett használni, hogy nehogy károsodjon 2-3 kevesebb autó parkolási díjának a hiánya miatt a társaság (nem az önkormányzat!), amelyik a mi járdáinkat az önkori jóváhagyásával elfoglalja. Ha a járdákra felparkolnak, akkor pár darab kocsival több fér el, mintha a járda mellett parkolnának csak. Amikor üres helyek vannak, látszik, mit eregetnek a földszinti lakók és a gyalogosok orra alá. Ráadásnak a parkoló kocsik miatt itt a járdákat sem takarítja az önkormányzat rendesen, nehogy vízcseppek fröccsenjenek a parkoló autókra. Így ezeket a mocsokfoltokat soha fel nem takarítják, le nem mossák.
Országunkat és városunkat csakis az ide látogató turisták elégedettségével mérik. Állandóan ezzel büszkélkedik a magyar. Minden héten megjelenik egy videó, egy hír a médiában. Hú, a mi fogorvosaink Sopronban! Hú, a mi vizeink Gyulán, Hévízen! Hú, a mi romkocsmáink Budapesten! Hú, a mi gyönyörű zsákfalvaink Somogyban! Hú, de szeretik ezeket a nyugati turisták! HÚ!
Minden nyugati itt szereti elkölteni a munkanélküli segélyét, nyugdíját és fizetésének töredékét, mert OLCSÓK vagyunk! Erre nem  kéne annyira büszkének lenni, drága Vezérek és kishitű, reális énkép nélküli Népe! Mert az olcsóság negatívuma viszont rajtunk csapódik le, kevésbé ügyes, nem gázszerelőkön! Mert a "világhíres" gyógyfürdőinkbe (Gellért, Lukács, Széchenyi) magyar ember nemigen teszi be rendszeresen a lábát az 5-6000 Ft-os belépők mellett! Mert ebben az országban egy rokkantosított tanár egy életpálya után kb. kb. 55ezer Ft-ot kap, hogy éljen meg!

Az ember lábára nem rózsaszirom száll ezekről a mocskos, piszkos, homokos, málladozó, takarítatlan, gondozatlan helyekről. És nem rózsaillat árad belőlük...

Ezek itt már a körúton készült fotók. Színházak, bankok, irodák, országos hivatalok stb. tövében. Már a körúton is vizeletcsorgásosak a sarkok, beugrók. Kutyák és emberek vizelete sötétlik itt.

Ez az irodaház, dicséretére szólva, a területén csorgó húgymaradványokra klórmeszet szórt.

A sárga fal mögötti ficakban (előre) van a csorgások egyik központja. Az itt kilépő fontos hatósági dolgozókat nem zavarja a mocsok. A bejárat másik oldalán, ahogyan itt lentebb látható, a fal mellett töménytelen csikk és dzsuva. Régen az emberek a Kádár-korban, nem úgy, mint posztkommunista utódaik, takarították a környezetüket. Udvarseprők, takarítók, utcaseprők, házmesterek... Ma már nincs erre se igény, se pénz. A kontraszelekció a kulturáltságban és igényességben is megmutatkozik. A svédekhez, britekhez "menekült", nem jattért és borravalóért a markát/zsebét tartó diplomás orvos igényszintje talán más lenne... Az itt élők többsége boldogan dagonyázik a köpetek, csikkek közelségében, és nem is érzi, ha a szellő mocskot fúj nemcsak a lábára, de a teraszon fogyasztott sörébe is. Legfeljebb eggyel többet büfög majd tőle, vagy kiköp az aszfaltra...

 

Imádom az ilyen zöld alsógatyás stramm férfiakat bukósisakban a járdákon! Hirtelen elsuhannak, vigyázni kell, óvatosan szabad nekünk, gyalogosoknak a járdákon félrelépni egy kirakathoz, mondjuk, mert ezek a városi biciklisek talán ügyetlenek is, nemcsak gyávák és nem ismerik a KRESZ-t! Máskülönben az autók között közlekednének, a szabályokat betartva, nem az erőfölény alapján a gyalogosok között a járdákon! Az az igazság, hogy ezektől is féltem a lábam, nem csupán a mocsoktól.