Szép városom

Mocsok, mocsok, dzsuva - Budapest 2019 tavasza

A budapesti magyarok és az ide özönlő külföldiek tisztaságigénye oly mértékig süllyedt le az elmúlt évek alatt, hogy az ember (a valódi homo sapiens) csak néz, és sokszor sírni lenne kedve. Az utcaseprőket (nagy vesszőseprűkkel seperték a faleveleket) már a rendszerváltáskor eltüntették a városból, csakúgy, mint az utcai hulladékgyűjtők többségét, és a locsolóautókra sem pazarolják a drága pénzt, mint a Kádár-korban. Csak kánikulában locsolnak, csakis a villamossíneket hűtik. Régen a házmesterek is takarították a ház előtti részeket és slagoztak is. Ma mindent a természetre bízna a városlakó „ember”. Majd az eső eláztatja, majd porrá mállik, majd elfújja a szél, majd lemossa az eső, majd elviszi valaki, de ha nem, az se baj... És a mocsokáradat a többségnek nem szúr szemet, nem zavarja. Kiülnek olyan teraszokra, olyan járdákra, olyan lépcsőkre, olyan padokra, ahol a cipőm talpát sem koszolnám be, nemhogy egyek bármit is.


Kutyaürülék a Nagykörúton: egy része már fehérre szárad, hamarosan porrá alakulva száll majd a légben

A boltok előtt nem sepregető, a portájukat csinosító tulajok és alkalmazottak serénykednek reggelente, hanem bagózó eladók, tulajok, akik a csikkeket szétpöccentik a járdán. Jó esetben egy kis „mobil pöcegödröt” létesítenek, azaz egy félbevágott, üres műanyagpalackot vízzel töltenek meg, és abba teszik a csikkeiket. Az aztán ott ázik, mállik valami párkányon vagy az ajtó mellett. Végül ott van az üzlet/iroda előtt a kanális. Ott el lehet tüntetni majd. Jól öltözött ficsúrok, lakkos körmű nők – mint a disznók. A bolti szemetet az elegáns ruhakereskedő bolt tulajdonosnője zacskóba gyűjti, majd záráskor a járdán lévő zöld szemeteshez viszi, és abba tömködi bele.

A körúti terasz tulajdonosa is összesöpörte a téli dzsuvát a kis fatákolmány-terasz körül, majd nem szemeteslapátra söpörte fel, nem a kukába vitte, hanem a körúti járda szélén lévő, már nem működő, hajdani közvécé lépcsőlejárójára söpörte. Ennyit a kütyüiket bizgáló, utcán bagózó, hosszú kötényes, homo sapiensnek kinéző vendéglátósokról. A virágost sem zavarják a fa tövébe pöccintett csikkek és a mocsok. (Ő dobja oda.) A vendég pedig az orráig lát, mert ő is hasonló kultúrából jött, legyen magyar vagy HŐN IMÁDOTT ÉS KÖRÜLTAPSOLT külföldi turista, aki IMÁD itt lenni, és akit a köpet, a csikk,a mocsok egyáltalán nem zavar.

Az igénytelenség oly mértékű, hogy az itteni „emberek” többsége észre sem veszi azt a disznóólt meghaladó mocskot, piszkot, amelyben dagonyázik. Szagokat sem érez. És külföldről is olyanok jönnek, akik észre sem veszik mindezt, és boldogan ülnek a mocsokba bele, és dobálják a szemetet, ahogyan a helyiek. Nincsen szemetes? Otthagyják a párkányokon, járdákon, fák tövében. Nincsen szemetes? Hát elég nagy a járda, majd elrepül az a zacskó, papír, pohár, szívószál, pizzás doboz, csak le kell dobni a földre.A kutyulinak kakálni kellett? Legjobb hely a körúti optika előtti járda a Béke Szállóval szemben. Miért is ne? Úgy se mer senki rászólni.

Ki vegye fel? Az optikus? Dehogy. Az első képen látható, hogyan nem veszi fel senki azt a kutyaürüléket, hogyan marad ott addig, amíg el nem porlad teljesen, és a tavaszi szellő nem fújja szét.