A Nyugati aluljárójában a hátsó síneknél

A Budapest-Nyugati pályaudvarhoz tartozó aluljárórendszer a város egyik szégyene évek óta. Korábban írtam már és tettem fel fotókat az aluljáró másik folyosójáról, illetve a szintén MÁV tulajdonában lévő Eiffel Irodaház oldalában lévő parkoló területről; most pedig az következik, amelyik az Eiffel irodaháztól, azaz hátulról, a pályaudvari hátsó sínektől vezet a Westend aluljárói szintjéhez, majd onnan előre menve a Váci útra, át a XIII. kerületbe. Ezt a területet, ahogyan általában a többit is, elhanyagolja a gazdája, és nem egy európai fővároshoz méltó nívón tartja, világ csúfjára.

A lépcső alján ez fogadja az embert. Egy kis nyitott csatornarendszer, teli valamilyen mocskos, fertőzésveszélyes és enyhén büdös lével. Szandálban nagy ívben lépek át rajta és nagyon gyorsan. Télen csordultig szokott lenni.

Ide erről a lépcsősorról jutunk le:

Régen ez a folyosó, amely előre vezet a Westend felé, teli volt árusokkal: volt itt egy vietnámi cipőbolt, telefonos, ruhaboltok, egészen a folyosó végéig, ahol balra fordulva egy lépcsőhöz érünk, amely a pályaudvarra vezet fel. Ezt nemrég megcsinálták, ott most mozgólépcsők vannak. Itt, ezen a folyosón építettek egy közvécét; ez az egész pályaudvar vécéje.

Szemből az árusokat elküldték, a bódékat lebontották. Kivéve kettőt: itt maradt két kis bódészerűség, köztük egy kis hellyel. Nos, a "városlakók" ahol ilyen kis zugokat találnak, oda vagy odacsinálnak, vagy odapisilnek, vagy más mocsokkal tömik tele. Nem értem, a MÁV tudatosan hagyta ezt a két kis zugot ott? A szegényeknek, hajléktalanoknak, akiknek nem telik a puccos vécére?

Az átható szarszagot már a lépcső aljáról lehet érezni, csak egy kicsit kell majd pár lépés után jobbra pillantani, és látni lehet a forrását is. Ám a magyar ember olyan mint a szemellenzős bányaló, megy előre, semmit nem lát, semmit nem hall, semmit nem érez. És szarik mindenre. Jó alattvaló. Az alábbi képen éppen egy takarító megy, szigorúan a lába elé nézve, mert ha balra pillantana, meglátná a szerkupacokat, de akkor tenni kéne valamit. Neki pl. eltakarítania. Vagy ha nem neki, akkor értesítenie kellene az "anomáliáról" valami illetékes kollégát, főnököt, és hát nem kell ilyen dolgokba bonyolódni, mert csak rosszul járhat az ember, ugye?

A fenti emberek nem éreztek és nem láttak semmit. Ha félrenéznének, még észrevennék a bűz okát, és akkor esetleg tenniük kéne valamit. Szólni, intézkedni, panaszt tenni, mailt írni. Ne szólj szám, nem fáj fejem – ez itt az általános viselkedés már. Mennek, és ezzel elfogadják, hogy nekik a szaros- mocskos-húgyos-büdös élettér jár. Így van ez rendjén. Nekik rohadó, félig leszakadó plafon, szarkupacos folyosók járnak.

Ahogy előrébb érünk, van még egy zug, ficak. Amúgy végig a plafon alatt is mindig olyan érzésem van, hogy valami a nyakamba ugrik, nem csak a lépcső alján lévő kis nyitott csatorna-pöcegödörnél tartok attól, hogy onnan meg valami "felrepül" a lábamra, vagy a felpárolgással valami fertőzés pattan rám. Nos ebben a kis ficakban is az van, aminek lennie kell... Szar.

Budapest! Budapest! Ez itt Európa egyik fővárosa. Egy belvárosi aluljáró az egyik főpályaudvar síneinél. Egy olyan városban, amit annyira, de annyira szeretnek a külföldiek, hogy a városvezetés keble dagad minden egyes nap, amikor újabb hírt hallunk vagy olvasunk, hogy mennyire szeretnek a KÜLFÖLDIEK itt lenni. És mennyi KÜLFÖLDI turista jön Budapestre, mert annyira szeretik BUDAPESTET a KÜLFÖLDIEK!
Mi is, budapestiek, városlakók vagy itt közlekedő vidékiek, magyar állampolgárok, mi, magyarok annyira, de annyira szeretjük ezt a remek, tiszta, európai kultúrközpontot!!!