2012. július 8.

A Bajza utcánál (A mindent elöntő húgy 2.)

Miért is lenne itt más, mint mindenütt a belvárosban? Teli minden húggyal, csorgásokkal. Két lépésenként egy nagy paca az úton, kutyák pisiltek oda boldogan, szabadon. Lényeges különbség azonban az, hogy itt a környéken rengeteg fa van, hatalmas lombkoronákkal; itt az Epreskert, a képzősök birodalma, a levegő szempontjából fincsi szűrő, egy légszűrő "tüdő", igazi oázis. Itt nem orrfacsaró a napsütésben a húgy bűze, pedig van belőle itt is, mint  m i n d e n h o l  a belső városrészekben, a főutakon túl, egyetlen egy utcányival beljebb, és onnantól fogva mindenhol. Húgy, húgy, mocsok. Minden nap újratermelődik, szabadon, háborítatlanul.

Bizony, ide víz kéne...

Csorog az úttestig

Lépésenként egy nagy húgypaca

Elegáns hirdetőtábla fonja körül az oszlopot