Hol szórakoznak a trendi fiatalok a világörökség Andrássy útnál?

Van az Oktogon és az Andrássy út kereszteződésénél egy szép palota, amit hosszú éveken át tataroztak. Időnként leállt a munka, azután folytatódott. Végül csak elkészült, legalábbis kívül. Szép, tényleg világörökségi palota. Öröm ránézni. Ebben a palotában van hosszú évtizedek óta a Szabó Ervin Könyvtár egy fiókkönyvtára az első emeleten.

Benzint és olajat csöpögtető tragacsok a főváros járdáin és útjain

Bizonyára nem létezik semmilyen előírás vagy szabályozás ebben a világvárosban arra, hogy milyen állapotú kocsikkal lehet közlekedni, parkolni. Vagy ha igen, szokás szerint senki nem ellenőrzi az előírás betartását. Mindenki tudja, talán csak a város és a kerületek vezetői nem, hogy Budapest mellékutcáinak a járdáit nem a gyalogosok, hanem az autók foglalják el. És ha egy ócska tragacs – amelyből dől a benzin és olaj – a járdára parkol, akkor hosszú ideig mocsok és bűz lesz az eredménye. Pedig nem kéne nagy és kreatív fantázia ahhoz, hogy elképzeljék mindazok a felelősök, akik hagyják ezeket az ócskavas tragacsokat szennyezni a város levegőjét (mert még mozdulatlanul, parkoló állapotukban is azt teszik!), hogy elképzeljék, milyen levegőt szív pl. az a földszinti lakó, akinek az ablakai ilyen járdákra és utakra néznek. Ezt a mocskot az eső "takarítja el", nem locsolókocsi, mert olyan nem jár, csak kánikulában, csak a villamosok épsége miatt a fővárosban.

Szellemházak, üres boltok. Ami a világvárosi "kirakaton" túl van

Ez is olyan téma, amit mások nem egy alkalommal bemutattak. Az üres, elhagyott boltok lepukkant kirakatai, a nagy, üresen álló irodaházak, az eladásra váró ingatlanok. A lepusztulás tetten érhető, nyomon követhető, letapintható folyamata. Én nap mint nap látom ezeket a házakat, portálokat; szinte hozzánőttek a városról, vagy legalábbis a közvetlen lakókörnyezetemhez tartozó részekről kialakult és beivódott városképemhez. Én ui. nem csupán a főútvonalakon közlekedek, hanem a kis, belső utcákon is. Az emberek többsége rohan, és sokan észre sem veszik ezeket a taszító, kifejezetten ronda látványokat, a legtöbben el sem jutnak a főútvonalaktól pár méternyire lévő utcákba, utcaszakaszokba, és az is igaz, hogy annyira alacsony szinten van már a szépérzékük, hogy sokuknak egy-két trágyadomb is megtenné, mint fővárosi környezet.

A körúti földtúrás

Városjáró megelőzött. Hogy ő hol lakik, nem tudom, de én ebben a dzsumbujban, itt, a körúthoz közel. A mindennapos vásárlásainkat itt, a körúton végezzük az Oktogon (esetleg a Király utca) és a Nyugati között. Nos, meg lehetne ezt a földtúrásos építkezést úgy is csinálni, hogy tekintetbe veszik az embereket, akik itt élnek. És kijelölhetnének az út mentén, elkerítve egy kis ösvényt (a képen csillaggal jelölve), ahol most, az építkezések idejére nem az autók parkolnának. Így botladozás, folytonos kerülgetés és a por nyelése nélkül közlekedhetnének az emberek ezen az elkerített részen. Egyenes vonalban! Ha a vezető emberek, a vezérembereink tekintettel lennének embertársaikra, akkor ez a fantasztikus, zseniális ötlet még eszükbe is juthatna. De ekkora empátiát, ekkora odafigyelést, ekkora ötletgazdagságot hogyan is várhatnánk el mi, alattvalók a szép, épülő világvárosunkban? Főleg mi, gyalogosok: az autósokhoz képest harmadrendű adófizető állampolgárok, szavazópolgárok, adóalanyok. Kavics, homok, bucka, sár, törmelék, por, por, por, szél. A nélkülözhetetlen, ám most központilag, intézményesen túlzásba vitt   m o c s o k.

Emberi ürülékkel teli pöcegödör/latrina a város szívében: az Eiffel térnél

Már írtam, és nem csakis itt, ezen a blogon, hanem levelekben, beadványokban, hogy a hajléktalanoknak, akik nagy számban koncentrálódnak az Eötvös utca-Szobi utca-Podmaniczky utca-Eiffel tér (hátsó bejárata)-Nyugati pályaudvar oldalbejárata által határolt területen, ugyanúgy, mint a királyoknak, a dúsgazdagodó politikusoknak, a liberális jogvédőknek, a főpolgármesternek, a katolikus karitászosoknak, a máltaiaknak, a Naphegyen, a Rózsadombon vagy Telkiben élő polgártársainknak, van emésztőrendszerük. Működik a kiválasztásuk, az emésztésük, és ők is, mint mindenki, az angol királynőtől az újdonsült, híres, megtollasodott férjeket találó arákig, büdös, fertőzésveszélyes fekáliát ürítenek magukból. Ebben nincsen különbség köztünk, édeseim! A lényegi különbség csak az, hogy ők nem angol WC-be, nem aranyozott majolika vagy Zsolnay porcelán klotyókba, hanem esetleg nyílt, szabadon bűzölgő latrinába, vagy inkább pöcegödörbe ürítenek, és sokan közülük nem máshol, mint a város közepén. A nemrégiben felépült Eiffel tér közvetlen szomszédságában!

Járdázók és szabálytalankodók

A körúti járdákon mindenütt "teraszok" vannak. A "hirdetéseket", azaz a kitámasztott táblákat mindenütt lehetőleg a járda közepére teszik az üzletek tulajdonosai, mert a magyar kereskedő meg van róla győződve, hogy a magyar ember veleszületetten csőlátó, s ha nem buktatja fel az orra és a lába elé rakott táblákban, bizonyára nem veszi észre a remek áruit. Nos, a biciklisek csak a habcsók a tortán. Én ettől a tortától persze mindenestől, habcsókostól hányingert kapok...

Mindjárt itt a tavasz

 

Csak megérkezik végre a tavasz! Tegnap már éreztem a napsütötte húgy szagát. Eddig lapultak a bűzök a hó és eső miatt. De mindjárt itt az igazi tavasz. Éled a természet, az emberek. Élednek a pesti szagok is. A kutyák, az emberek rendületlenül termelik a bűz forrásait. Mifelénk ilyenek a pisacsorgásos utcák, a beugrók tavaszébredéskor. Mellékutcák. A körút is ébredezik, megjelennek a bedugaszolt fülű, bukósisakos, cigarettázó, mobilozó tapló biciklisek. Kezd veszélyessé ébredni téli álmából a jó Budapest világváros szíve, a nagy büdös-mocskos belváros.

Oktogon. Hétköznap délelőtt egy bank mellett

A Moszkva/Széll Kálmán tér - mocsok, mocsok

Ez a tér, bárhogy is hívják, ronda, taszító, elszomorító, koszhadt és lepusztult. Budapest egyik szégyenfoltja. Ez az egyik legnagyobb budapesti közlekedési csomópont. Rengeteg ember fordul meg itt naponta; itt van ui. a metró, sok budai autóbusz, a nagykörútról jövő 4–6-os villamos, a vidékre induló távolsági autóbuszok, a Várba induló várbusz, a budai villamosok megállóhelye, végállomása. Az emberek célirányosan mennek valamelyik tömegközlekedési eszköz felé, és ahogyan szokták, mint a szemellenzős bányalovak, sehová nem néznek. Kulturálatlanság és praktikus okok, egyrészt a szemetesek hiánya vagy ostoba elhelyezése, másrészt az ellenőrzés teljes hiánya miatt – természetesen szabadon szemetelnek. A mocsok megteremtéséhez nem kell sok minden: el kell küldeni az utcaseprőket, le kell szerelni a szemeteseket, meg kell szüntetni az ellenőrzést. Mindez már rég megtörtént: a mi spéci, posztkommunista vadkapitalizmusunk első (harácsolási) szakaszában.

A mi szemeteseink...

Október 23. Nemzeti ünnepünk

Október 23-án két dolog tűnt fel. Mindkettő kellemetlen érzéssel töltött el. Egyrészt a zászló nélküli belső utcák; pedig állítólag nemzeti ünnepeken ki kéne minden társasháznak és intézménynek a nemzeti lobogót tűznie. Másrészt egyszer csak feltűnt az Oktogonhoz közel, a gyér forgalomban az Andrássy úton egy 105-ös busz. Ez a járat az angyalföldi Váci útról indul, és megy át Budára (a Lánchídon). Nos, ez a busz egyenesen gusztustalan, visszataszító, tájidegen, a város összképéhez egyáltalán nem illő, iszonytatóan ronda árnyalatú kék színével jobban sokkolt, mint a nemzeti zászlók nélküli látvány. Én most láttam először élőben ezt a rettenetet! Önhatalmúan, despotikus döntéssel, senki más, pl. a budapesti lakosok (!!!) véleményét meg nem kérdezve, meg nem hallgatva, ilyen ízléstelenül csúnya színűre átfestetni (nem kis pénzért!!!) a budapesti buszokat, nos ez a tett felér az esztétikum, a jó ízlés elleni kártékony szennyezéssel.

 

 

"Csendéletek" vasárnap délelőtt

Ezeket láttam, amikor vasárnap kimentem a körúti élelmiszerboltba. Ez akkor volt, amikor a körúton szinte sokkolt a festéktől mocskos járda látványa. De odáig el kellett jutni. Ilyenek a mi világvárosi, belvárosi mellékutcáink: édeskés, hugyos bűz, csorgások lépten-nyomon, vegyítve pár lépésenként fekáliával. Bizony, ilyenné teszik az utcákat a pesti gazdik. Van olyan igazi állatbarát gazdi, aki három kutyát is hoz pórázon. Kedves illetékesek! Nem kéne egy kicsit nagyobb hozzájárulást kérni tőlük a közösből a kicsit több takarításért?! Nem mindenkinek olyan alacsony a tisztasági igénye, mint azoknak, akik a képen látható közeget  ilyenné tették.

Illatos bejárat az utca közepe felé

Lomtalanítás után az Aradi-Szondi között a körúton

A lomtalanítás rémes itt a belvárosban. A járdákat elfoglalják a lomok,  meg a kidobott lomokra igényt tartó, azokat "lestoppoló" emberek, családok, csapatok; autókkal és gyalogosan. Székeken ülve őrzik a szajrét. Azután, viszonylag hamar vége az egész cécónak. Jönnek a nagy szemetes autók, elviszik, amit kell. Az analfabéta belvárosi lakóknak hiába írja meg levélben a hivatal, hogy mit nem lehet, (például festéket) tenni a kipakolt lomba, ők azért csak kihajítják azokat is. A várakozók kotornak, túrnak, rámolnak, szortíroznak, és közben miért ne lehetne egy jó kis mókát csinálni az analfabéta pesti polgár által kidobott cuccal. Olyan igazi, maradandó jó mókát... És szabadon, szabadon bemocskolták péntekről szombatra virradóra a körutat, elvégre ki az, aki észrevesz itt bármit, vagy szól valamiért is, vagy valamit is ellenőriz?
 

Az Andrássy úti műfű szőnyeg

Az Andrássyn készül valami az Oktogonnál. Ha nincs rendes, igazi pázsit és növényzet, akkor valakik szerint (az Andrássy út fővárosi és nem kerületi szint) műfűvel kell letakarni, elfedni a rondaságot. Legalábbis tesznek egy próbát. Ők úgy gondolják, hogy ez a mű izé épségben megmarad majd, az igazi fűvel ellentétben. Szerintük a harsány zöld színű, szintetikus, műanyagból készült fű a megoldás. Erre bizonyára nem fognak majd a kutyások piszkítani, mert ha meglátják, egyből civilizált kultúremberré válnak, s a kutyáik emésztése is megszűnik. A csikkeket se dobálják majd a csikkdobáló bunkók ide. A biciklisek, akik eluralták a járdaszigetet mindkét irányban biciklizve, nem fognak ráhajtani, amikor a gyalogosokat kerülgetik. 

A Szent István körúti két meglepetés

Ez az egyik legszebb körúti szakasz: a Nyugatitól a Margit hídig. Szép bérpaloták, középen a Vígszínház, szemben vele patinás cukrászda, a híd felé balra, a Parlament irányában az antikváriusok utcája, jobbra a Lipótváros. Péktől - ruhaüzleten és 100 Ft-os bolton át - egyedi illatszerboltig, vagy a német kétbetűs háztartási/illatszerig van itt mindkét oldalon mindenféle üzlet, bolt, és persze enni is lehet ám - nem egy helyen. Pár éve szépen megcsinálták a Lipótváros felé vezető Hollán Ernő utca itteni részét: kikövezték, sétáló és leülős kis teret alakítottak ki padokkal, bokrokkal, vízcsobogással. Az amúgy szép kis medencénél az ázott papírzsebkendők és dzsuva látványa bizonyára csakis nekem szúrt szemet. A színházzal szemben van egy vendéglátóipari hely. Az is csak nekem tűnt fel, ami ott látható. Mintha "felhajtódott volna a szőnyeg", amely alá a mocskot szokás itt sokfelé seperni, s így be lehet látni...

A körúti akadályok és biciklisek 2.

Az Oktogon és Nyugati tér közötti szakaszon mindkét oldalon, ez valahogy így alakult, rengeteg étkező hely van. Mindenki "teraszokat" csinált a járdákon, és táblákkal is hirdeti önmagát. A gyalogosok sok helyen libasorban haladhatnak, és jönnek, jönnek az egyre agresszívebb biciklisek. Ezek közül a megtermett férfiak és nők közül, akik "halált megvető bátorsággal és elszántsággal" valósítják meg a budapesti biciklis forradalmat (!), az a kedvencem, amelyik gázálarcban, vagy biciklis cicanadrágban teker a gyalogosok, járókelők között a járdákon. Kell az a feszülős naci, hogy suhanhasson... A gázálarc is (a nagy bukósisakkal), hiszen, tudjuk, szmogos-büdös a pesti levegő. Szeretem, amikor bevásárló szatyrokkal a kezemben kell utat engednem: egyszerűen az erőfölény alapján kénytelen vagyok félrehúzódni a pimasz, hozzám képest nagy és veszélyes biciklis elől. Ő ui. az erősebb - itt, a járdán...

Ők - a többséggel ellentétben - miért tudják, hogy hol a helyük?

A fémtolvajlás ronda nyomai. Hársfa utca a Royal szálló mögött

Ez az egész szakasz gyakorlatilag a körúti Royal szálló hátsó része. A Dob utcai sarkon van egy nagy posta, valami fontos hivatal (itt volt a régi Közlekedési Hírközlési és Vízügyi Minisztérium, aztán az Informatikai és Hírközlési Minisztérium) székházának a földszintjén. Amikor hosszú évek után megcsinálták a szállót, takaros, tiszta, a hátsó bejárathoz is méltóan gondozott utcácska benyomását keltette a Hársfa utcának ez a része. Most sem koszos. A keskeny kis járdát végig csinos oszlopok választották el az úttesttől. Nos, ezek, pedig jó sok volt, már alig találhatók meg. Először a felső gömb leválasztása történik, aztán a döntögetés, aztán a csavarozás, a feszegetés, és végül mehet a cucc a vastelepre. A csonk marad, a látvány a pesti magyar valóságot tükrözi: ami itt fémből van, és nem strázsál mellette valaki őrizni, annak az ócskavas-bizniszben a helye. Elvégre a szegény megélhetési bűnözőkkel és a nyerészkedő milliárdosokkal mi is lenne.