Az igénytelenségről

Ha az én üzletem előtt lenne ez a sok szöszmösz, mert a közelemben olyan fák lennének, amelyek így szöszmöszölnek, én fognék egy seprűt, talán a korona se esne le a fejemről, és egy-két hussantással, egy-két perc alatt eltüntetném a dzsuvát a munkahelyem vagy a tulajdonom elől. Még egy kis vizet is kilocsolnék. Olyan mérhetetlen igénytelenség uralkodott el a nemtörődöm szellemiséggel együtt, hogy a Kádár-kori proletárok közelebb álltak igényesség szempontjából a főúrakhoz, mint ezekhez a szutykot szerető, igénytelen, csőlátó, vadkapitalista önzésen, álliberális szabadosságon, posztkommunista hazugságokon szocializálódott utódokhoz.

A Nyugati tér kő/beton és fa virágládái és a hajléktalanok közötti összefüggés

A régi, híres Skála Metró Áruház épülete (a Nyugati téren, a pályaudvarral szemben) egy rossz emlékű, bezárt mulatóhelynek, egy kínai tulajdonú áruháznak, s az aluljáró szintjén egy élelmiszer áruháznak ad helyt. Nagy forgóajtón jutunk mindkét szinten az áruház épületébe. A bejárat előtt oszlopok vannak, amelyeket padka vesz körül. Elég szűkös a bejárat előtt a hely; két ember óvatosan fér el egymás mellett. Mindenki tudja, aki életében tett pár lépést gyalogosan a nem turistáknak szánt belvárosi részeken, hogy a hajléktalanok minden lehető ülőalkalmatosságot, padkát, padot, kiugró párkányt, lépcsőt stb. elfoglalnak. Azokon ülnek, fekszenek, vannak.

Pusztulás az Arany János utcánál (a Podmaniczky téri padok)

A Podmaniczky téren, a térképeken Arany János utcával jelzett kis téren van két trolinak a végállomása, a kék metró állomása, itt van egy lépésnyire a Magyar Vöröskereszt központja (az Arany János utcánál), a tér oldalánál van a "bejárat" a banknegyedbe, a "citybe". Két lépésre a Magyar Nemzeti Bank, a CEU, a Soros György alapította Közép-európai Egyetem különböző épületei, az OSA Archívum, a Szabadság tér, az amerikai követség, a közelben a Bazilika  stb. Tisztaság, jó levegő, finom, civilizált, európai közeg. Az emberek nem dobálják a csikkeket, nem köpködnek, nem szemetelnek, nem "sétáltatnak" kutyákat, nincs minden beugróban, padon egy-két hajléktalan. Rend van, tisztaság. Két lépésnyire.

A hajléktalanokról 

Az Eötvös utca végében, a Podmaniczky utcában van egy hajléktalanszálló; egy hulladéklerakó, nagy hulladékgyűjtő tartályokkal; a saroknál az Eötvös utcában a fővárosi utcaseprők gyülekező központja; a Szobi utcánál a hajléktalanok orvosi rendelője és központja (régi Mentőkórház) van; az Eötvös utca Andrássy úthoz közelebb eső végénél a Máltai Szeretetszolgálatnak van hajléktalanok számára egy ruhaosztó és talán tisztálkodást is biztosító (?) központja. Az Andrássy úton vagy a Podmaniczkyn tanyázó hajléktalan csak befordult a körúttal első, széles, párhuzamos utcába, amely középen mi másnak, mint egy ócskavastelepnek ad helyt (!), és elvégzi két autó között, vagy egy ház falánál a dolgát. Kicsit vagy nagyot. Van, aki a járdán, az Aradi utcai irodaház oldalánál tanyázik, és csak átlép a parkoló autókhoz, és oda rottyant a járda közepére. 

Alvó hajléktalan a Vidékfejlesztési Minisztérium árkádjainál

A Király utcán a Kazinczy utca sarki gyermekjátszótérhez

A Király utca néhány éve a város egyik kirakata. Sokan jönnek erre a gettót meglátogatni kívánó turisták közül. Szép, kellemesen felújított utca. Itt is van ugyan szellemház, lakatlan csúnya épület, de érdemes végigmenni rajta, kétségtelen. Itt van a Gozsdu udvar, szépen megcsinált rész, amelyen át szintén a régi gettóba jutunk; sok kis üzlet, hangulatos, teraszos, kiülős helyek. Az utca gyalogosbarát, mivel az autók csak lassan közlekedhetnek itt. Az út mentén a "szeretett" kockakövek, padok. De ami lerohad, az úgy is marad, soha nem fogják pótolni, vagy helyrehozni. Ez általános érvényű "törvény" a fővárosban. A Kazinczy utca sarkán van egy játszótér. Hát, én nem hoznék ide gyereket...

Csak nekem van hányingerem széles e városban? Húgy mindenhol

A mindent elöntő, átható vizelet, húgy bűze a napsütötte, vagy eső mosta világvárosi utcákon, csorgások, folyások, pacák, foltok, vizelet, pisi por, homok, dzsuva - mindenhol.

Ó utca környéke

A Bajza utcánál (A mindent elöntő húgy 2.)

Miért is lenne itt más, mint mindenütt a belvárosban? Teli minden húggyal, csorgásokkal. Két lépésenként egy nagy paca az úton, kutyák pisiltek oda boldogan, szabadon. Lényeges különbség azonban az, hogy itt a környéken rengeteg fa van, hatalmas lombkoronákkal; itt az Epreskert, a képzősök birodalma, a levegő szempontjából fincsi szűrő, egy légszűrő "tüdő", igazi oázis. Itt nem orrfacsaró a napsütésben a húgy bűze, pedig van belőle itt is, mint  m i n d e n h o l  a belső városrészekben, a főutakon túl, egyetlen egy utcányival beljebb, és onnantól fogva mindenhol. Húgy, húgy, mocsok. Minden nap újratermelődik, szabadon, háborítatlanul.

Bizony, ide víz kéne...

Még mindig a pincelejárók és közterületek

A régen pincékben és szuterénekben működő műhelyek megszűntek, a mesterek kihaltak, utód nélkül maradtak, a kisvállalkozások tönkrementek. (Vagy megnőttek, jobb helyre költöztek?) Tény, hogy ezeknek a mocskos, elhanyagolt, szemetes pincelejáróknak a nagy része gazdátlan hely. (A legtöbbjük önkormányzati tulajdon.) Azért is dobálja minden szemetelő (bunkó) oda a szemetet. Mindig van valami indok, ürügy arra, hogy miért lehet mocskos ez a város.

Lejárók, esőcsatornák, rések (Eötvös 10)

A budapesti szemetelő prosztó, ahogyan már írtam, nem szereti a nyílt szemetelést. Igyekszik a szemetet kultúrember módjára elrejteni. Így viselkedik az olyan kulturális helyeken is, ahová kulturált emberek járnak kultúráért: például az Eötvös utca 10-nél. Ez egy terézvárosi kulturális intézmény. A  mocskot itt is igyekeznek az ide látogatók szemérmesen és kulturáltan eltüntetni. Hova is? Hát a szomszédos építkezést elkerítő pakundekli falat megbontva, az ott keletkező résbe hajítva. Egy a lényeg, hogy ne legyen szem előtt. Nincsenek társadalmi, kulturális különbségek: a budapesti, belvárosi, mellékutcai pincelejárók, a vízelvezető csatornák, vagy a követségek szomszédságában lévő kulturális intézmény előtti rések ugyanúgy néznek ki, ugyanolyan emberek "jóvoltából". Hogy örülne Kádár János, és talán Aczél elvtárs is, (a méltó utódok által) a posztkommunista kulturális nivellálás területén elért eredményeknek...

Fém csonkok, oszlopok maradványai, különféle botlasztók

Pár napja az Andrássy úton (az Izabella utcáról befordulva) A Képzőművészeti Egyetem előtt, a járda kellős közepén megbotlottam, majdnem elestem, s a hatalmas csattanás-kattanás hangjára más járókelők is figyelmesek lettek. Megdöbbentem, megálltam, megvizsgáltam és megörökítettem a veszélyes, balesetet okozható, kellemetlen járdai meglepit. Ez egy csalafinta jószág, szinte alattomosabb, mint azok a fémből készült volt oszlopok, tartók, volt teraszok kerítéslábai, volt szemetestartályok fémoszlopai stb., mint amiket lefűrészeltek, elvágtak a föld felett pár centivel, ott hagyva az éles fém csonkokat.

Ki fogja ezt a rengeteg homokot egyszer végre felseperni? (Eötvös utca)

Elképzelhető, hogy valójában gondosságról van szó, és azért van töménytelen homok, esőben pedig sár az úttestek és járdák találkozásainál az Eötvös utcában végig, de főleg a Podmaniczky felé eső végén, hogy a kutyák természetesebb közegben végezhessék a nagydolgukat? A képen látható rengeteg homok és sár a járdákról lelépve, az úttest szélénél ui. a kutyáknak való, nem azoknak az embereknek, akik itt gyalogosan járnak. Nem lehetne az önkormányzatnak 20 évben legalább egyszer alaposan, seprűvel, mindenütt felsepertetni?

A mi világvárosi virágtartóink és növényeink (Jókai tér)

A virágtartók is siralmas látványt nyújtanak ebben a városban. Virág sehol nincs általában bennük. De a pesti szemetelő bunkó telitömködi mocsokkal. A virágot úgyis vagy ellopnák, vagy a vizelettől, a fekáliától és a csikktől kipusztulna, ez a tapasztalat. Viszont a mocsoknak, mivel szemetestartályok nem nagyon vannak, remekül megfelelnek ezek a másra termett kőtartályok. A pesti mocsokkedvelőket nem zavarja ez a látvány. Meg se látják már. Talán azt se tudják, mire is jó az a nagy kőből való izé... A négy első kép a Jókai tér szélén, egy szállodával és egy színházzal közvetlen szemben virít, a nagy homobucka a térnek a Jókai utca felőli oldalán, a hatszögű fa virágtartó a Jókai utca felé menve a körúton, egy terasz közvetlen szomszédságában található.

Az Operaház mellett tovább (Hajós utca)

A Hajós utca hangulatos helyekkel van teli az Operához közelebb eső részén. Egymást követik a teraszos, kiülős helyek. A rövid utcácska a Bajcsyig nyúlik. Három kisebb belvárosi utca szeli át: az Ó utca, a Zichy Jenő utca és a Dessewffy. Nézzük meg, hogyan is néz kis két lépéssel távolabb a turistáknak szánt kirakattól, a második keresztutca után.

Szokásos mellékutcai pincelejáró

A horror: a kutyaszaros-csikkes világörökség (Andrássy út)

Az Andrássy út középső szakasza az Oktogontól a Köröndig egy nagy kutyafuttató, kutyasétáltató, kutyák kakáltatására szolgáló, homokos, dzsuvás, ürülékkel és csikkel teli, itt-ott fűcsimbókokkal tűzdelt gusztustalan rondasággá rohadt - szakavatott kezek és fejek nyomán. A mi "világvárosi" világörökségünk... Ennek a világörökségnek az ilyen mérvű lerohasztása vérlázító, szégyenteljes.

Andrássy úti fa száradó kutyaszarral

Honnan ez a gyomorforgató bűz? 

Sok kicsi sokra megy, összeadódik. Süssön rá a nap, essen rá eső... büdös. A fertelmes bűz a pesti belvárosi mellékutcákon innen, ezekről a takarítatlan, mocskos, elhanyagolt helyekről jön: