Terézvárosi kapuk

A Podmaniczky utca - Andrássy út közötti belső terézvárosi rész kapui a régi gloire és grandeur maradványai. Jól szemléltetik a régi dicsőséget, értékrendet; a kort, amelyben a részletek kidolgozására is adtak. A kapu, amely elválaszt a külvilágtól, a kapu, amelyen át az otthonainkba térünk, míves és szép kell, hogy legyen. Ezt mutatjuk ui. a külvilágnak, ez az első impresszió forrása, amit a látogató az egész házról kap, minket pedig ez vezet "haza". Ezek a kapuk ennek a szellemiségnek, és persze a hajdani iparosmesterek munkáinak is szép emléket állítanak. Nem is tudom, bizonyára vannak ma is olyan asztalos mesterek, akik szakszerűen rendbe tudnák hozni ezeket a kapukat.

Terézvárosi meglepetések

És akkor az ember felfelé néz, felfelé tekint, bemegy nyitott kapukon… és elámul. És többnyire csak sajnálkozik, hogy mennyi szépség mellett mennek el bambán a többiek, sokan rongálják, elcsúfítják, nem becsülik (!), vandál módon, vagy pénztelenség miatt hagyják lepusztulni. Íme, kis ízelítő:

Terézvárosi házak a belső utcákban

Terézváros belső, nem a kiemelt, repi, világörökségi részhez tartozó, hanem a végsőkig leamortizált belső utcák házai is mindig lenyűgöztek. Szemlélem őket több évtizede; sok helyen nincs pozitív változás, csak lassú rohadás. A kilencvenes években tulajdonossá váló kerületi lakosok többségének soha nem volt és nem lesz pénze arra, hogy a társasházi tulajdonban lévő épületeket renoválják, s régi, tündöklő fényüket visszaadják. Az ember végigmegy a belső, kis utcákon, és: málladozó falak, mocskos pincelejárók, kosz, rozsda, törött üvegablakok, eladásra kínált hajdani üzletek és műhelyek.

Látásom, látásteszt -  Néhány év távlatából

Az én látásom, és ez egy pár másodpercet igénybe vevő teszt gyors kitöltés során igazolódott vissza számomra, ilyen:

Itt lehet kipróbálni

Hol szórakoznak a trendi fiatalok a világörökség Andrássy útnál?

Van az Oktogon és az Andrássy út kereszteződésénél egy szép palota, amit hosszú éveken át tataroztak. Időnként leállt a munka, azután folytatódott. Végül csak elkészült, legalábbis kívül. Szép, tényleg világörökségi palota. Öröm ránézni. Ebben a palotában van hosszú évtizedek óta a Szabó Ervin Könyvtár egy fiókkönyvtára az első emeleten.

Benzint és olajat csöpögtető tragacsok a főváros járdáin és útjain

Bizonyára nem létezik semmilyen előírás vagy szabályozás ebben a világvárosban arra, hogy milyen állapotú kocsikkal lehet közlekedni, parkolni. Vagy ha igen, szokás szerint senki nem ellenőrzi az előírás betartását. Mindenki tudja, talán csak a város és a kerületek vezetői nem, hogy Budapest mellékutcáinak a járdáit nem a gyalogosok, hanem az autók foglalják el. És ha egy ócska tragacs – amelyből dől a benzin és olaj – a járdára parkol, akkor hosszú ideig mocsok és bűz lesz az eredménye. Pedig nem kéne nagy és kreatív fantázia ahhoz, hogy elképzeljék mindazok a felelősök, akik hagyják ezeket az ócskavas tragacsokat szennyezni a város levegőjét (mert még mozdulatlanul, parkoló állapotukban is azt teszik!), hogy elképzeljék, milyen levegőt szív pl. az a földszinti lakó, akinek az ablakai ilyen járdákra és utakra néznek. Ezt a mocskot az eső "takarítja el", nem locsolókocsi, mert olyan nem jár, csak kánikulában, csak a villamosok épsége miatt a fővárosban.

Szellemházak, üres boltok. Ami a világvárosi "kirakaton" túl van

Ez is olyan téma, amit mások nem egy alkalommal bemutattak. Az üres, elhagyott boltok lepukkant kirakatai, a nagy, üresen álló irodaházak, az eladásra váró ingatlanok. A lepusztulás tetten érhető, nyomon követhető, letapintható folyamata. Én nap mint nap látom ezeket a házakat, portálokat; szinte hozzánőttek a városról, vagy legalábbis a közvetlen lakókörnyezetemhez tartozó részekről kialakult és beivódott városképemhez. Én ui. nem csupán a főútvonalakon közlekedek, hanem a kis, belső utcákon is. Az emberek többsége rohan, és sokan észre sem veszik ezeket a taszító, kifejezetten ronda látványokat, a legtöbben el sem jutnak a főútvonalaktól pár méternyire lévő utcákba, utcaszakaszokba, és az is igaz, hogy annyira alacsony szinten van már a szépérzékük, hogy sokuknak egy-két trágyadomb is megtenné, mint fővárosi környezet.

A körúti földtúrás

Városjáró megelőzött. Hogy ő hol lakik, nem tudom, de én ebben a dzsumbujban, itt, a körúthoz közel. A mindennapos vásárlásainkat itt, a körúton végezzük az Oktogon (esetleg a Király utca) és a Nyugati között. Nos, meg lehetne ezt a földtúrásos építkezést úgy is csinálni, hogy tekintetbe veszik az embereket, akik itt élnek. És kijelölhetnének az út mentén, elkerítve egy kis ösvényt (a képen csillaggal jelölve), ahol most, az építkezések idejére nem az autók parkolnának. Így botladozás, folytonos kerülgetés és a por nyelése nélkül közlekedhetnének az emberek ezen az elkerített részen. Egyenes vonalban! Ha a vezető emberek, a vezérembereink tekintettel lennének embertársaikra, akkor ez a fantasztikus, zseniális ötlet még eszükbe is juthatna. De ekkora empátiát, ekkora odafigyelést, ekkora ötletgazdagságot hogyan is várhatnánk el mi, alattvalók a szép, épülő világvárosunkban? Főleg mi, gyalogosok: az autósokhoz képest harmadrendű adófizető állampolgárok, szavazópolgárok, adóalanyok. Kavics, homok, bucka, sár, törmelék, por, por, por, szél. A nélkülözhetetlen, ám most központilag, intézményesen túlzásba vitt   m o c s o k.

Emberi ürülékkel teli pöcegödör/latrina a város szívében: az Eiffel térnél

Már írtam, és nem csakis itt, ezen a blogon, hanem levelekben, beadványokban, hogy a hajléktalanoknak, akik nagy számban koncentrálódnak az Eötvös utca-Szobi utca-Podmaniczky utca-Eiffel tér (hátsó bejárata)-Nyugati pályaudvar oldalbejárata által határolt területen, ugyanúgy, mint a királyoknak, a dúsgazdagodó politikusoknak, a liberális jogvédőknek, a főpolgármesternek, a katolikus karitászosoknak, a máltaiaknak, a Naphegyen, a Rózsadombon vagy Telkiben élő polgártársainknak, van emésztőrendszerük. Működik a kiválasztásuk, az emésztésük, és ők is, mint mindenki, az angol királynőtől az újdonsült, híres, megtollasodott férjeket találó arákig, büdös, fertőzésveszélyes fekáliát ürítenek magukból. Ebben nincsen különbség köztünk, édeseim! A lényegi különbség csak az, hogy ők nem angol WC-be, nem aranyozott majolika vagy Zsolnay porcelán klotyókba, hanem esetleg nyílt, szabadon bűzölgő latrinába, vagy inkább pöcegödörbe ürítenek, és sokan közülük nem máshol, mint a város közepén. A nemrégiben felépült Eiffel tér közvetlen szomszédságában!

Járdázók és szabálytalankodók

A körúti járdákon mindenütt "teraszok" vannak. A "hirdetéseket", azaz a kitámasztott táblákat mindenütt lehetőleg a járda közepére teszik az üzletek tulajdonosai, mert a magyar kereskedő meg van róla győződve, hogy a magyar ember veleszületetten csőlátó, s ha nem buktatja fel az orra és a lába elé rakott táblákban, bizonyára nem veszi észre a remek áruit. Nos, a biciklisek csak a habcsók a tortán. Én ettől a tortától persze mindenestől, habcsókostól hányingert kapok...

Mindjárt itt a tavasz

 

Csak megérkezik végre a tavasz! Tegnap már éreztem a napsütötte húgy szagát. Eddig lapultak a bűzök a hó és eső miatt. De mindjárt itt az igazi tavasz. Éled a természet, az emberek. Élednek a pesti szagok is. A kutyák, az emberek rendületlenül termelik a bűz forrásait. Mifelénk ilyenek a pisacsorgásos utcák, a beugrók tavaszébredéskor. Mellékutcák. A körút is ébredezik, megjelennek a bedugaszolt fülű, bukósisakos, cigarettázó, mobilozó tapló biciklisek. Kezd veszélyessé ébredni téli álmából a jó Budapest világváros szíve, a nagy büdös-mocskos belváros.

Oktogon. Hétköznap délelőtt egy bank mellett

A Moszkva/Széll Kálmán tér - mocsok, mocsok

Ez a tér, bárhogy is hívják, ronda, taszító, elszomorító, koszhadt és lepusztult. Budapest egyik szégyenfoltja. Ez az egyik legnagyobb budapesti közlekedési csomópont. Rengeteg ember fordul meg itt naponta; itt van ui. a metró, sok budai autóbusz, a nagykörútról jövő 4–6-os villamos, a vidékre induló távolsági autóbuszok, a Várba induló várbusz, a budai villamosok megállóhelye, végállomása. Az emberek célirányosan mennek valamelyik tömegközlekedési eszköz felé, és ahogyan szokták, mint a szemellenzős bányalovak, sehová nem néznek. Kulturálatlanság és praktikus okok, egyrészt a szemetesek hiánya vagy ostoba elhelyezése, másrészt az ellenőrzés teljes hiánya miatt – természetesen szabadon szemetelnek. A mocsok megteremtéséhez nem kell sok minden: el kell küldeni az utcaseprőket, le kell szerelni a szemeteseket, meg kell szüntetni az ellenőrzést. Mindez már rég megtörtént: a mi spéci, posztkommunista vadkapitalizmusunk első (harácsolási) szakaszában.

A mi szemeteseink...

Október 23. Nemzeti ünnepünk

Október 23-án két dolog tűnt fel. Mindkettő kellemetlen érzéssel töltött el. Egyrészt a zászló nélküli belső utcák; pedig állítólag nemzeti ünnepeken ki kéne minden társasháznak és intézménynek a nemzeti lobogót tűznie. Másrészt egyszer csak feltűnt az Oktogonhoz közel, a gyér forgalomban az Andrássy úton egy 105-ös busz. Ez a járat az angyalföldi Váci útról indul, és megy át Budára (a Lánchídon). Nos, ez a busz egyenesen gusztustalan, visszataszító, tájidegen, a város összképéhez egyáltalán nem illő, iszonytatóan ronda árnyalatú kék színével jobban sokkolt, mint a nemzeti zászlók nélküli látvány. Én most láttam először élőben ezt a rettenetet! Önhatalmúan, despotikus döntéssel, senki más, pl. a budapesti lakosok (!!!) véleményét meg nem kérdezve, meg nem hallgatva, ilyen ízléstelenül csúnya színűre átfestetni (nem kis pénzért!!!) a budapesti buszokat, nos ez a tett felér az esztétikum, a jó ízlés elleni kártékony szennyezéssel.

 

 

"Csendéletek" vasárnap délelőtt

Ezeket láttam, amikor vasárnap kimentem a körúti élelmiszerboltba. Ez akkor volt, amikor a körúton szinte sokkolt a festéktől mocskos járda látványa. De odáig el kellett jutni. Ilyenek a mi világvárosi, belvárosi mellékutcáink: édeskés, hugyos bűz, csorgások lépten-nyomon, vegyítve pár lépésenként fekáliával. Bizony, ilyenné teszik az utcákat a pesti gazdik. Van olyan igazi állatbarát gazdi, aki három kutyát is hoz pórázon. Kedves illetékesek! Nem kéne egy kicsit nagyobb hozzájárulást kérni tőlük a közösből a kicsit több takarításért?! Nem mindenkinek olyan alacsony a tisztasági igénye, mint azoknak, akik a képen látható közeget  ilyenné tették.

Illatos bejárat az utca közepe felé

Lomtalanítás után az Aradi-Szondi között a körúton

A lomtalanítás rémes itt a belvárosban. A járdákat elfoglalják a lomok,  meg a kidobott lomokra igényt tartó, azokat "lestoppoló" emberek, családok, csapatok; autókkal és gyalogosan. Székeken ülve őrzik a szajrét. Azután, viszonylag hamar vége az egész cécónak. Jönnek a nagy szemetes autók, elviszik, amit kell. Az analfabéta belvárosi lakóknak hiába írja meg levélben a hivatal, hogy mit nem lehet, (például festéket) tenni a kipakolt lomba, ők azért csak kihajítják azokat is. A várakozók kotornak, túrnak, rámolnak, szortíroznak, és közben miért ne lehetne egy jó kis mókát csinálni az analfabéta pesti polgár által kidobott cuccal. Olyan igazi, maradandó jó mókát... És szabadon, szabadon bemocskolták péntekről szombatra virradóra a körutat, elvégre ki az, aki észrevesz itt bármit, vagy szól valamiért is, vagy valamit is ellenőriz?