Szandálban a Szondi utca és Nyugati tér között

Az átutazók mindig mást látnak egy városból, mint a lakói. A lakói is mást látnak persze, ízléstől, kultúrától (!!!) függően. Én, a belvárosban lakva, a poros, homokos, mocskos, kutya- és emberhúgyos, benzincsorgásos, csikkel teli utcákat látom. A nyugvó, vagy a szél felkavarta homokot, mocskot. A növekvő igénytelenséget. Utálom, ahogy a bizonytalan eredetű mocsok a lábamra száll egy-egy fuvallat miatt. Itt, Budapesten utcaseprőket, az úttesteket takarítási-tisztítási céllal (építkezések, útépítések, útbontások, emeletes házak lebontásai és felépítései során a földre került töménytelen mocskot, homokot eltakarító) locsoló nagy locsolóautókat utoljára a Kádár-korban láttunk. A csikk majd egy idő után elmállik, a kutyaszar elporlad, a homokot elfújja a szél máshová, a járdát letakarítja az eső. Erre bazíroznak a város és a kerületek vezetői itt. Ők nem járnak a városban mezítláb, szandálban, nem botorkálnak sötét és büdös aluljárókban, és talán a másfajta szocializáció miatt nem is undorodnának a mindent beborító homok, mocsok láttán, mint én. Észre se vennék, észre se veszik...

Az Andrássy úttól pár méternyire, a világváros közepén egy telefonfülke

Az Andrássy úttól pár méterre, az Eötvös utcában, a Batthyány Alapítvány székhelye mellett van egy árva telefonfülke. Régi, rózsaszín telefonnal, piros, hagyományos fülke. Ilyenek már alig láthatóak a városban. Régen, amikor még érmével, majd kártyával lehetett ezekből telefonálni, a telefonáló letehette a kis padkára a holmijait. Bezárta az ajtót, és beszélt, akivel akart. Volt több ilyen fülke a környéken. Le kéne mindet szerelni, hogy hírmondó se maradjon belőlük, mert a mai "ember" már más funkciót talál neki. Ez a fülke itt van, Budapesten, a világörökségtől néhány méterre, a Nagykörúttal (első) párhuzamos utcában. Városlakó "társaim" még mindig, ennyi év és tapasztalat után is tudnak meglepetést okozni. Én három napja vettem észre, arra járván; tegnap visszamentem megörökíteni. Más rajtam kívül észre nem vette. Pedig ez egy nagy rakás szar, rajta legyekkel, bezárt ajtóval is áradó bűzzel. Jó tudni, hogy civilizált "embertársaink" azért a nagydolgukat nem egészen úgy végzik, mint az állatok itt a város közepén, hanem valami emlékük vagy tudásuk azért még van az angol WC-ről. Sőt, még papírt is használnak.
I love Budapest! Kíváncsi vagyok, meddig marad így...

Terézvárosi kiadó/eladó/pusztuló

Itt mintha nem szárnyalnának az amúgy, tudjuk, szárnyaló kisvállalkozások. Se kisipar, se semmi. A régi műhelyek megszűntek. A nádfonó, a fogtechnikus, a gumi-vulkanizáló és a többiek már a múlté. A volt műhelyek gondozatlan állapotban adódnak át az enyészetnek. Hiába próbálkozik olykor az önkormányzat a pincék, szuterének és utcai kis helyiségek ki- vagy eladásával, ezek, azt hiszem, valójában sikertelen kísérletek. Ezek az üresen koszosodó és pusztuló helyek, akárcsak nagyobb társaik, a szellemházakként, szellempalotákként lepusztuló olyan épületek, mint a Belettintézet, azaz a Drechsler-palota, a volt BM Kórház, a Szabolcs utcai (Vágány utcánál lévő)  kórház, az Andrássy úti Lukács Cukrászda, az Andrássy úton a volt MÁV-székház hatalmas palotája, a Podmaniczky utca 45. címen található, a Kádár-korban BM-ház, eredetileg szabadkőműves páholyház – leginkább dühöt ébresztenek bennem. (Az OPNI-t, azaz a Lipótmezőt nem is említem.) Íme, néhány a megszűnt, bezárt, halódó, szüneteltetett, becsődölt kisvállalkozások közül. A régi iparosok kihaltak. Utánpótlás nincs, vagy alig van.

Terézvárosi kapuk

A Podmaniczky utca - Andrássy út közötti belső terézvárosi rész kapui a régi gloire és grandeur maradványai. Jól szemléltetik a régi dicsőséget, értékrendet; a kort, amelyben a részletek kidolgozására is adtak. A kapu, amely elválaszt a külvilágtól, a kapu, amelyen át az otthonainkba térünk, míves és szép kell, hogy legyen. Ezt mutatjuk ui. a külvilágnak, ez az első impresszió forrása, amit a látogató az egész házról kap, minket pedig ez vezet "haza". Ezek a kapuk ennek a szellemiségnek, és persze a hajdani iparosmesterek munkáinak is szép emléket állítanak. Nem is tudom, bizonyára vannak ma is olyan asztalos mesterek, akik szakszerűen rendbe tudnák hozni ezeket a kapukat.

Terézvárosi meglepetések

És akkor az ember felfelé néz, felfelé tekint, bemegy nyitott kapukon… és elámul. És többnyire csak sajnálkozik, hogy mennyi szépség mellett mennek el bambán a többiek, sokan rongálják, elcsúfítják, nem becsülik (!), vandál módon, vagy pénztelenség miatt hagyják lepusztulni. Íme, kis ízelítő:

Terézvárosi házak a belső utcákban

Terézváros belső, nem a kiemelt, repi, világörökségi részhez tartozó, hanem a végsőkig leamortizált belső utcák házai is mindig lenyűgöztek. Szemlélem őket több évtizede; sok helyen nincs pozitív változás, csak lassú rohadás. A kilencvenes években tulajdonossá váló kerületi lakosok többségének soha nem volt és nem lesz pénze arra, hogy a társasházi tulajdonban lévő épületeket renoválják, s régi, tündöklő fényüket visszaadják. Az ember végigmegy a belső, kis utcákon, és: málladozó falak, mocskos pincelejárók, kosz, rozsda, törött üvegablakok, eladásra kínált hajdani üzletek és műhelyek.

Látásom, látásteszt -  Néhány év távlatából

Az én látásom, és ez egy pár másodpercet igénybe vevő teszt gyors kitöltés során igazolódott vissza számomra, ilyen:

Itt lehet kipróbálni

Hol szórakoznak a trendi fiatalok a világörökség Andrássy útnál?

Van az Oktogon és az Andrássy út kereszteződésénél egy szép palota, amit hosszú éveken át tataroztak. Időnként leállt a munka, azután folytatódott. Végül csak elkészült, legalábbis kívül. Szép, tényleg világörökségi palota. Öröm ránézni. Ebben a palotában van hosszú évtizedek óta a Szabó Ervin Könyvtár egy fiókkönyvtára az első emeleten.

Benzint és olajat csöpögtető tragacsok a főváros járdáin és útjain

Bizonyára nem létezik semmilyen előírás vagy szabályozás ebben a világvárosban arra, hogy milyen állapotú kocsikkal lehet közlekedni, parkolni. Vagy ha igen, szokás szerint senki nem ellenőrzi az előírás betartását. Mindenki tudja, talán csak a város és a kerületek vezetői nem, hogy Budapest mellékutcáinak a járdáit nem a gyalogosok, hanem az autók foglalják el. És ha egy ócska tragacs – amelyből dől a benzin és olaj – a járdára parkol, akkor hosszú ideig mocsok és bűz lesz az eredménye. Pedig nem kéne nagy és kreatív fantázia ahhoz, hogy elképzeljék mindazok a felelősök, akik hagyják ezeket az ócskavas tragacsokat szennyezni a város levegőjét (mert még mozdulatlanul, parkoló állapotukban is azt teszik!), hogy elképzeljék, milyen levegőt szív pl. az a földszinti lakó, akinek az ablakai ilyen járdákra és utakra néznek. Ezt a mocskot az eső "takarítja el", nem locsolókocsi, mert olyan nem jár, csak kánikulában, csak a villamosok épsége miatt a fővárosban.

Szellemházak, üres boltok. Ami a világvárosi "kirakaton" túl van

Ez is olyan téma, amit mások nem egy alkalommal bemutattak. Az üres, elhagyott boltok lepukkant kirakatai, a nagy, üresen álló irodaházak, az eladásra váró ingatlanok. A lepusztulás tetten érhető, nyomon követhető, letapintható folyamata. Én nap mint nap látom ezeket a házakat, portálokat; szinte hozzánőttek a városról, vagy legalábbis a közvetlen lakókörnyezetemhez tartozó részekről kialakult és beivódott városképemhez. Én ui. nem csupán a főútvonalakon közlekedek, hanem a kis, belső utcákon is. Az emberek többsége rohan, és sokan észre sem veszik ezeket a taszító, kifejezetten ronda látványokat, a legtöbben el sem jutnak a főútvonalaktól pár méternyire lévő utcákba, utcaszakaszokba, és az is igaz, hogy annyira alacsony szinten van már a szépérzékük, hogy sokuknak egy-két trágyadomb is megtenné, mint fővárosi környezet.

A körúti földtúrás

Városjáró megelőzött. Hogy ő hol lakik, nem tudom, de én ebben a dzsumbujban, itt, a körúthoz közel. A mindennapos vásárlásainkat itt, a körúton végezzük az Oktogon (esetleg a Király utca) és a Nyugati között. Nos, meg lehetne ezt a földtúrásos építkezést úgy is csinálni, hogy tekintetbe veszik az embereket, akik itt élnek. És kijelölhetnének az út mentén, elkerítve egy kis ösvényt (a képen csillaggal jelölve), ahol most, az építkezések idejére nem az autók parkolnának. Így botladozás, folytonos kerülgetés és a por nyelése nélkül közlekedhetnének az emberek ezen az elkerített részen. Egyenes vonalban! Ha a vezető emberek, a vezérembereink tekintettel lennének embertársaikra, akkor ez a fantasztikus, zseniális ötlet még eszükbe is juthatna. De ekkora empátiát, ekkora odafigyelést, ekkora ötletgazdagságot hogyan is várhatnánk el mi, alattvalók a szép, épülő világvárosunkban? Főleg mi, gyalogosok: az autósokhoz képest harmadrendű adófizető állampolgárok, szavazópolgárok, adóalanyok. Kavics, homok, bucka, sár, törmelék, por, por, por, szél. A nélkülözhetetlen, ám most központilag, intézményesen túlzásba vitt   m o c s o k.

Emberi ürülékkel teli pöcegödör/latrina a város szívében: az Eiffel térnél

Már írtam, és nem csakis itt, ezen a blogon, hanem levelekben, beadványokban, hogy a hajléktalanoknak, akik nagy számban koncentrálódnak az Eötvös utca-Szobi utca-Podmaniczky utca-Eiffel tér (hátsó bejárata)-Nyugati pályaudvar oldalbejárata által határolt területen, ugyanúgy, mint a királyoknak, a dúsgazdagodó politikusoknak, a liberális jogvédőknek, a főpolgármesternek, a katolikus karitászosoknak, a máltaiaknak, a Naphegyen, a Rózsadombon vagy Telkiben élő polgártársainknak, van emésztőrendszerük. Működik a kiválasztásuk, az emésztésük, és ők is, mint mindenki, az angol királynőtől az újdonsült, híres, megtollasodott férjeket találó arákig, büdös, fertőzésveszélyes fekáliát ürítenek magukból. Ebben nincsen különbség köztünk, édeseim! A lényegi különbség csak az, hogy ők nem angol WC-be, nem aranyozott majolika vagy Zsolnay porcelán klotyókba, hanem esetleg nyílt, szabadon bűzölgő latrinába, vagy inkább pöcegödörbe ürítenek, és sokan közülük nem máshol, mint a város közepén. A nemrégiben felépült Eiffel tér közvetlen szomszédságában!

Járdázók és szabálytalankodók

A körúti járdákon mindenütt "teraszok" vannak. A "hirdetéseket", azaz a kitámasztott táblákat mindenütt lehetőleg a járda közepére teszik az üzletek tulajdonosai, mert a magyar kereskedő meg van róla győződve, hogy a magyar ember veleszületetten csőlátó, s ha nem buktatja fel az orra és a lába elé rakott táblákban, bizonyára nem veszi észre a remek áruit. Nos, a biciklisek csak a habcsók a tortán. Én ettől a tortától persze mindenestől, habcsókostól hányingert kapok...

Mindjárt itt a tavasz

 

Csak megérkezik végre a tavasz! Tegnap már éreztem a napsütötte húgy szagát. Eddig lapultak a bűzök a hó és eső miatt. De mindjárt itt az igazi tavasz. Éled a természet, az emberek. Élednek a pesti szagok is. A kutyák, az emberek rendületlenül termelik a bűz forrásait. Mifelénk ilyenek a pisacsorgásos utcák, a beugrók tavaszébredéskor. Mellékutcák. A körút is ébredezik, megjelennek a bedugaszolt fülű, bukósisakos, cigarettázó, mobilozó tapló biciklisek. Kezd veszélyessé ébredni téli álmából a jó Budapest világváros szíve, a nagy büdös-mocskos belváros.

Oktogon. Hétköznap délelőtt egy bank mellett

A Moszkva/Széll Kálmán tér - mocsok, mocsok

Ez a tér, bárhogy is hívják, ronda, taszító, elszomorító, koszhadt és lepusztult. Budapest egyik szégyenfoltja. Ez az egyik legnagyobb budapesti közlekedési csomópont. Rengeteg ember fordul meg itt naponta; itt van ui. a metró, sok budai autóbusz, a nagykörútról jövő 4–6-os villamos, a vidékre induló távolsági autóbuszok, a Várba induló várbusz, a budai villamosok megállóhelye, végállomása. Az emberek célirányosan mennek valamelyik tömegközlekedési eszköz felé, és ahogyan szokták, mint a szemellenzős bányalovak, sehová nem néznek. Kulturálatlanság és praktikus okok, egyrészt a szemetesek hiánya vagy ostoba elhelyezése, másrészt az ellenőrzés teljes hiánya miatt – természetesen szabadon szemetelnek. A mocsok megteremtéséhez nem kell sok minden: el kell küldeni az utcaseprőket, le kell szerelni a szemeteseket, meg kell szüntetni az ellenőrzést. Mindez már rég megtörtént: a mi spéci, posztkommunista vadkapitalizmusunk első (harácsolási) szakaszában.

A mi szemeteseink...