Csikkek és dzsuva (belvárosi mellékutca és a Baross utca)

A budapestiek valójában szeretik a rendet és a tisztaságot. Nem szemetelnek szívesen a nyílt utcára. Szeretik a mocskot inkább a szem elől kissé elrejteni. Eldobálják hezitálás nélkül a szemetet, a csikket, a papírdarabokat; eldobálnak mindent. De ha lehet, akkor inkább elrejtik, hogy mégse látszódjék annyira. Ezért aztán a városban a pincék előtti lejárati lépcsők, a pinceablakok előtti (többnyire rácsos) részek, a falakon tátongó rések, a zugok, a repedések, a vájatok, a kis üregek, mélyedések, a virágládák, a virágnak való kőből lévő kádak, a fiatal fácskák fa dézsái stb. teli vannak csikkel, szeméttel. Néhány sokkoló élményemet örökítettem a képeken meg.

Eötvös utca

A belváros egyik utcájában van egy szuterén iroda. A lejárat előtt egy régi időkből ottmaradt, hajdani útjelző tábla talapzatát adó betoncsonk áll. Maga a fém oszlop már rég eltűnt, vagy elvitték. Van ennek a csonknak a közepén, az oszlop helyén egy kis lyuk. Jóval kisebb a körfogata és az űrtartalma, mint egy tisztességes konzervdoboznak. Az irodistáknak az még nem jutott az eszükbe, milyen jó szolgálatot tenne egy régi konzerves doboz. Maradnak a nekik tetsző, anyagi terheket rájuk nem rovó megoldásnál. A kicsi lyukba tömködik a csikkeket. Van ott a falnál, az ereszcsatornánál a résekben más mocsok is. Az a barna folt a csonk oldalán - nem csokoládé... Csak civilizáltan, hogy ne látszódjék nagyon…

Budapest egyik igen szépen helyrehozott épülete a Központi Szabó Ervin Könyvtár. Ez a belvárosban van, az Üllői úthoz, Baross utcához közel. Az oda vezető úton, a Baross utca egyik oldalán a Nőgyógyászati Klinika, majd mellette a Transzplantációs Klinika van, a másik oldalon kismamáknak boltok, egyéb üzletek. És pont eme klinikákkal szemközt van egy ház, ami hosszú évek óta így néz ki.

 

 

Két lépéssel odébb, ez már a transzplant előtt, egy pesti lejárati lépcső. Ez itt nem a külváros egyik lepukkant mellékutcája! Ez két országos klinikával szemben, a Baross utcában található. Két lépésre a Fogászati, a Belgyógyászati Klinikáktól, a Szabó Ervin Könyvtár felé is vezető úton. A XXI. században, Európa világvárosának közepén.

(Július 24-én újra itt jártam; a romos ház ablakait és bejáratát hosszú évek után befalazták. Egy fokkal normálisabban néz ki, mert homogén szürke színű a kipótolt fal, és nem lehet belátni, nem jön a bűz, nem száll a dohos dzsuva. Nem kívánom bejárni az általam bemutatott helyeket, hogy leellenőrizzem, van-e változás. Én csupán bemutatom a belvárosi létem során a minden nap utamba akadó, engem zavaró jelenségeket. De ha az útjaim során pozitív változást tapasztalok, beírom majd az eredeti blogbejegyzéshez.)