A Rákóczi út a város egyik nagy szégyene. Több is van Budapesten, de ez, amivé ez a sokkal jobb sorsra érdemes és sokkalta szebb napokat látott út vált, igazán siralmas és felháborító. A Keletitől a Blaha Lujza térig: maga az iszonyat. Egy autópálya az egész út. Az üzletek bezártak, lepusztultak, lepukkadt az egész, láncolatként rohadt itt le egymás után minden. A gyalogos vagy repüljön, vagy gyalogoljon, ahogy a neve is mondja, mert zebra alig van. Sikerült a terv: ma már nincs is miért idejönni, és egyik oldalról a másikra menni. Se régi nagy gyógyszertár, se elegáns üzletek, se cukrászda vagy bármi…
Ez folytatódik, de jóval enyhébben az Astoriáig, s utána megint lehet villogni: egy szeletke európainak és civilizáltnak tűnő városrészt mutogatni a turistáknak.
A Blaha Lujza térnél, a régi Corvin Áruházzal szemben árkádos házak vannak. Nagy árkádok alatt megy a járdán a gyalogos. Az árkádok alatt üzletek, kirakatok, hajdani bejáratok stb. Igaz, a gyalogos ritkán megy a járdán úgy, hogy kívülről lássa az árkádokat, de hogy ott járnak ám a pestiek, az bizonyos! Itt a téglákig lerohadt „oszlopok”, és a szemérmes szemétrejtegetés nyomai láthatók.
Begyűrni a mocskot és csikket, hogy ne látszódjék azért annyira. Minden résbe, repedésbe, téglák közé, bárhova. Hiszen szeméttartó nincsen, utcaseprők nincsenek, szemét van. A rendet meg úgyse ellenőrzi itt jó két évtized óta senki sem. Nos, az, aki nem a Klotild-paloták felé suhan egy nagy autóban, hanem a pórnép közé vegyülve, vagy ahhoz tartozva a járdán halad gyalogosan, és nem az árkád alatt, hanem azon kívül megy, az ezt látja:
Begyűrni a mocskot és csikket, hogy ne látszódjék azért annyira. Minden résbe, repedésbe, téglák közé, bárhova. Hiszen szeméttartó nincsen, utcaseprők nincsenek, szemét van. A rendet meg úgyse ellenőrzi itt jó két évtized óta senki sem. Nos, az, aki nem a Klotild-paloták felé suhan egy nagy autóban, hanem a pórnép közé vegyülve, vagy ahhoz tartozva a járdán halad gyalogosan, és nem az árkád alatt, hanem azon kívül megy, az ezt látja:
