Fák, védőrácsok, csikkek (Nagykörút, Podmaniczky utca)

Budapesten egyes kerületekben, a pestiekben szinte alig vannak fák, ligetek, terek, zöld. Van sok olyan utca, ahol egyáltalán nincsenek fák. A körúton és más főbb utcákban, pl. a világörökség Andrássy úton, a Podmaniczky utcában pár méterenként vannak fák. Ezek a fák a járdákon U-alakú, a betonba vágott földben állnak, s védőrácsot helyeztek köréjük el. Régen, nagyon régen. A súlyos vasrácsokat az elmúlt évtizedekben, a szabad rablás idején lelopkodták. Van olyan fa, amelyiket egészen, van olyan, amelyiket csak félig fosztottak meg a fémtolvajok a szép vasrácsoktól. Pótlásukra, helyrehozatalukra, cseréjükre, csakúgy, mint bárminek, ami szétrohad, eltűnik, elromlik, leesik stb. a városban - nincsen remény.

Minden fa ilyen a Körúton végig

Ott, ahol megmaradtak a rácsok, jobban megbújik alattuk az oda hajított töménytelen mennyiségű csikk. A rács alá az igazi elhajítani, elpöccenteni, vagy egy hirtelen megálló autóból kiüríteni a hamutartót, egyszóval odadobni a csikket. Azt hiszik itt ezek a Pesten élő nikotinfüggő szemetelők, hogy ők nem akkora taplók ám, hiszen nem a járda közepére dobják a mocskot, hanem egy kicsit elrejtve, odébb, kevésbé a szem előtt.

Láttam olyan körúti üzlettulajdonost későn este, zárás után, aki a járdán lévő zöld szemetestartályba tuszkolta be a kis résen az üzletből szemetes zsákban kihozott, felgyülemlett szemetét. Az ilyen "leleményes ember" (?) bizonyára a szemétdíjon spórolja meg magának a napi sörét, s jót böföghet a spórolás tudatával a hugyos és mocskos utcai járdára kitett teraszon ülve egy hányástól fél méternyire. A városvezetők szabadon, szabadon, szabadon hagyták, hogy az ilyen mentalitású, ilyen igényű emberek szabadon, szabadon, szabadon rohaszthassák a várost.
Csak le kellett a szemetestartályokat szerelni, hiszen ha nincsenek, akkor az őket ürítő emberekre sincsen szükség. Az utcaseprőket el kellett küldeni, mert valamin mindig spórolni kell. Ha ilyenekre herdálnák a közvagyont, mint a köztisztaság, akkor a BKV nagyvezérei és alvezérei esetleg nem kapták volna meg a százmilliós jutalmaikat és végkielégítéseiket, vagy a MÁV urai nem vehettek volna busás összegeket fel... 

Ócskavasbiznisszé tették szabadon, szabadon, szabadon a "szabadságszeretők" az egész országot, élén a fővárossal. Nem is kellett különösen igyekeznie a város első emberének. Jött az neki és a tanácsadó haverjainak zsigerből. És 20 év alatt kifejlesztették a pesti embertípust. A semmivel és senkivel nem törődő bunkó szemetelőt, ellenőrizetlen szabályszegőt, legyen az dohányos vagy kutyatulajdonos, bolti eladócsaj, járdán motorozó motorosfutár, vagy a piroson lazán áthajtó, hamutartóját az úttestre kiürítő terepjárós. Se utcaseprő, se rendőr... Minek az? A semmivel és senkivel nem törődő vezetés a saját képére formálta a város lakóit, és végül magát a várost. Mocskos, szennyes, rohadó, lepusztuló