Az autók a járdáinkon parkolnak. Vagy széltében, vagy hosszában. Nekünk, gyalogosoknak az autók közötti szűk helyeken kell átmennünk, ha át akarunk kelni egyik járdáról a másikra. A kutyások viszont az autók között ültetik le szarni a kutyáikat, bár sok van, amelyik a járdán teszi ugyanezt. A "szabad" átkeléseknél tehát jól meg kell fontolni, hogy feltétlenül át akarunk-e menni a túlsó oldalra. Mert fekália, kaka, ürülék (porladt vagy friss, formázott vagy folyós) akadhat az utunkba. Ott van még a kifolyt olajos benzin, a sok csikk, és a rengeteg homok; a régi építkezéseket és tatarozásokat, illetve a több évtizedes takarítások hiányát jelző por-homok-dzsuva. A járdán sem szeretek a friss csorgásokba belelépni, de, noha nagyon ügyes vagyok, még nem tudok repülni. Talán ha igénytelen, a mocskot és bűzt szerető, azt elnéző, sőt, abban boldogan tocsogó, ellene semmit nem tevő pesti prolivá válnék... De az genetikailag nem megy...
És a nyájas szemlélő azt ne higgye, hogy ezek kiragadott, hosszas keresés utáni példák! Nem! Ez minden egyes lépésnél így van, vagy még ilyenebbül. Persze, annak, aki csakis autón jár, és jobb helyeken lakik, ez nem tűnik fel! Legyen akár - felelős beosztásban - a városért tevékenykedő...
